2017. július 5., szerda

Lélekruhám

Egyenlőre a szívem teljes napfogyatkozásban van, bár szomorú vagyok, hogy véget ért életem eddigi leghosszabb (egy hét híján 11 év) párkapcsolata, de próbálom azt felfogni, hogy örülnöm kell, hogy a részese lehettem, megélhettem. Nem egy üres kagylóhéj nélküli kapcsolat volt. A közös célok jelentették kapcsolatunk oroszlánrészét, egymás részeivé váltunk, de az idő múlásával nem tartottuk ezt szem előtt és fakóvá váltunk önmagunk és a másik számára, elveszett az „izgalom”. A szakítás visszaállította az agyamat túlélő üzemmódba, és a védtelenség nehéz heteket szül.
Múlt hónapban több mint 400 km-t mozogtam futással és biciklizéssel. Az a fő célom, hogy a depresszió csökkenjen a test használatának segítségével. Mondhatni a futásaimmal sírok.
Egy részem letekerne teljes sebességgel a biciklivel egy hegyoromról és hosszú másodperces szabadesést átélve (talán benne meglátva eddigi életem legfontosabb pillanatait) becsapódna a susnyásba.
Egy részem szeretne hetekig aludni, hogy ne érzékeljem a külvilágot, ne legyenek felmerülő/emlékező érzéseim az illatokat megérezve, a hangokat lekövetve belső tengerem háborgását csitítva.
A tisztázó beszélgetések kellettek, hogy elkerüljem a háborgó viharokat, és végül nyugalomra leljek.
Úgy gondolom, hogy életem filmjének még nincs vége és nem indítom el a stáblistát. Hiszem, hogy van tovább! Csak a cselekedeteim tehetnek jobb emberré, nem vágyaim.
Reggeli eget kémlelő és szerethető vagyok. Egy bölcselő azt mondta, hogy egy mosollyal megváltoztathatjuk valaki életét és ez reményt adó számomra. Egyenlőre naponta legalább kétszer keresem azokat a hunyorgó szemráncokat egy liftbéli tükörben, de ez változni fog….

A szakirodalom szerint „szociálisan hozzáférhető” introvertált vagyok. Tehát semmi vész. Bár eddigi életemben megszokhattam, hogy kevesen vesznek körül igazi barátként. Általánosban és a középiskolában 1-1 barátom volt, és a vízilabdás csapatban is. A munkahelyi kapcsolatok már régen kikoptak. Azonban, akik elfogadtak ilyennek mellettem vannak és ezért hálás vagyok.