2016. augusztus 12., péntek

Ziláltságok

Talán kezdem a magasnak mért vérnyomásommal, mert nem tudom igazán mire vélni, hogy ennyit mutat az Omron M2 készülék. Amikor 2002-ben a Balaton átúszásra jelentkeztem és indulás előtt 131-et mért a kijelölt orvos, ráfogtam, hogy izgulok, mert először szeretném teljesíteni a távot.
Aztán egy munkahelyi általános orvosi vizsgálatnál megismétlődött, akkor 24 órás állandóan mérő kütyüt helyeztek rám, hogy akkor most biztosan kiderítünk valamit, amitől majd vérnyomáscsökkentőt kell szednem életem végéig. Persze a kontroll azt mutatta ki, hogy csak a kezdő érték volt a magas, amiért elrendelték a felülvizsgálatot. (szerintem amikor megláttam a fehér köpenyt!!!)
Most viszont májusban kiugrott a 170 körüli értékkel, ami kicsit megijesztett. Mértem reggel ébredés után, majd kávé ivás után, aztán megijedve a magas értékektől elkezdtem ismét futni. Pedig Isten a tanúm nem szeretettem volna megint cipőt húzni és róni a kilométereket agyatlanul. Ezt azért mondom, mert tavaly ősz környékén belefásultam az 1997 évben elkezdett futásba.
Érdekes módon utólag felismertem, hogy túl érzékeny vagyok és felnagyítom a problémát, forrongok belülről. Egy időben a magas vérnyomás értékeket mérve, valahogy a háttérben kék ruhákat vásároltam magamnak. Zokni, sapka, rövid nadrág, póló, öntudatlanul terelődtem egy nyugalmat sugárzó szín felé.
A következő fájdalmam a bokámban bukkant fel és amikor utána olvastam, hogy miért kaptam, teljesen ráillett a történet. Hozzá teszem, hogy 3 éve szinte mindennap tai chi gyakorlatokat végzek reggelente, ébredés/felkelés után 1 órán belül. Ebből érzem, hogy mennyire pihentem ki magam, milyen az erőnlétem aznapra. Finom érzetek, légzések döntik el mire vagyok/leszek képes aznapra.
A szúrásszerű érzet a bal bokámban jelentkezett, tehát megint érzelmi jellegű dologról van szó. Nehezen járás, előre haladás, bizonytalanság. Egy melegnek titulálható, általam kevésbé becsben tartott ember bekavart a jövőmet illetően és ettől felborult egy évek óta tartó egyensúly. Nem értem és nincs befolyásom a történetére, pedig nekem senki se. Viszont, akit 10 éve megszerettem és becsülök nem közömbös, sakk-matt.
Hajózunk mindenféle vizeken (embertársaink énjében!)
Aztán olvastam egy emberi tulajdonságokat leíró szösszenetet, amiből világosan kiderült, hogy introveltált vagyok.
A befelé fordulás és a nehezen barátkozás mindvégig jellemző volt az eddigi 50 valahány évemben leéltekből fakadóan. Mégis furcsán konstatáltam, hogy ez van és nincs másképp!!