2016. április 25., hétfő

Zarándoklat

Tavaly óta a futás valahogy másodlagos tevékenységgé silányult az életemben. Fel is szedtem rögvest 5-6 kg-t. Nem tudom konkrétan megmondani mitől váltam ennyire motiválatlan. Email címemre folytonosan érkeztek futórendezvényekről szóló hírek, de valahogy egyik sem lelkesített rendszeres cipő húzásra.
Talán belefásultam, nem tudom. Félmaraton, maraton, ultratáv....

Aztán kaptam egy régből fakadó löketet, egyrészt H. Zsuzsától, aki szinte a legelső magyarországi zarándoklatot végig gyalogolta, másrészről magamból, mert tíz éve nem voltam szabadságon. Magamra fordítható, napokra szóló elmenekülésre szánt órákra volt szükségem.
Egy hétre voltam a konkrét döntéshez, amikorra már 2016-ban 400 km gyalogláson voltam túl. Kattintottam és bejelöltem magamat, innentől kezdve felfokozott pulzusszámmal vártam az áprilisi indulást Bajáról.
Mehetnékem volt, de nem vártam semmi különöset. Egyszerűen csak úton szerettem volna lenni pár napig.
Kicsit rizikós volt a sok idegen emberrel konfrontálódni, de a mehetnék, a bugi valahogy átsegített.
Hárman indultunk Bajáról a meghirdetett 8 napra, ami a végére, a budapesti megérkezésre csak én maradtam. Közben felduzzadt a létszám húsz körülire is, de a lényeg, hogy 1 hét után egyedül én fejeztem be.
Keveset láttam a korábban meghirdetett látnivalókból, igazából csak a saját akaratom volt próbára téve. Viszont mióta itthon vagyok, többször elvágyódom valami más felé. Nehéz egy helyben maradnom.
Egy hét Bajától Budapestig (nekem 187 km volt) szerintem nem zarándoklat, inkább vándornak mondanám magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése