2015. június 22., hétfő

Fogolydilemma: versengeni vagy együttműködni

Tavaly elkezdtem olvasni egy gazdaságpszichológiai témájú könyvet, amiben többféle tesztet végeztek el az emberi természet megfejtésére. Az egyik ilyen teszt a fogolydilemma volt. A lényege, hogy van két ember, akiket bankrablással gyanúsítanak, és letartóztat a rendőrség. Közvetlen bizonyíték nincs a bankrablásra, csupán a náluk talált pisztoly a terhelő bizonyíték. Elítélésükhöz tehát nincs elegendő tárgyi bizonyíték, szükség van legalább az egyikük beismerő vallomására.
A vizsgálóbíró külön-külön magához hívatja a külön cellákba zárt rabokat, és mindkettőnek megmondja, hogy két választási lehetősége van: vagy vall (a foglyok szempontjából versengés), vagy nem vall (a foglyok szempontjából kooperálás) és a következő vádalkut teszi:
* Ha bevallod a bankrablást, társad viszont tagad, akkor szabadon bocsátalak, őrá pedig 10 év börtönbüntetést szabok ki.
* Ha társad tesz vallomást, és te tagadsz, akkor őt bocsátom szabadon, és te kapsz 10 évet.
* Ha mindketten vallomást tesztek, akkor 5-5 évet kaptok.
* Ha egyikőtök sem vall, akkor a bankrablást megússzátok, de azért 1-1 évet kaptok a tiltott fegyverviselésért.
*24 órátok van a válaszadásig, de természetesen nem beszélhettek egymással.

A hétköznapi fogolydilemmára is van példa a kereskedelemben. Tételezzük fel, hogy a faluban két zöldséges van egymás mellett. A két tulajdonosnak minden kora reggel döntenie kell az aznapi tojásárról. Tételezzük fel, hogy a törvények szerint nyitás előtt 5 perccel fel kell tüntetni a tojás árát. Az 1. zöldséges úgy gondolja, szeretné kicsit fellendíteni a forgalmat, ezért kicsit olcsóbban adná a tojást, és fele akkora forgalomnövekedéssel a jelenlegi 1 egységnyi nyeresége 4 egységnyire nőne.
Felmerül azonban benne a kétely: mi történik, ha a másik zöldséges is csökkenti a tojásárat. Ebben az esetben a forgalma semmivel sem nőne. Számításokba kezd, és kideríti, hogy a csökkentett áron ugyanilyen forgalom mellett a következő héten a forgalma nullszaldós lenne, tehát nem érdemes engednie a tojás árából.
A kétely azonban újabb számításokra ösztökéli: mi történik akkor, ha megtartja az előző napi, magasabb árat, és a másik zöldséges csökkent árat. A számítás eredménye lesújtó, mivel olyan magasak a fenntartási költségei, hogy fele forgalom mellett még akkor is erősen veszteséges lenne az üzlete, ha a magasabb áron adja a tojást, a veszteség 3 egység.

Látható, hogy a helyzet logikája azonos a fogolydilemmáéval: bármit is tesz a másik zöldséges, az egyik zöldséges mindkét esetben jobban jár az árcsökkentéssel. Ha a másik zöldséges csökkent, akkor az egyik zöldséges elkerülheti a veszteséget, ha pedig a másik zöldséges nem csökkentett, akkor az egyik megnégyszerezheti a nyereségét. Nyitás előtt a mohóság és a veszteségtől való félelem egyaránt az árcsökkentés mellett szól, de ha mindketten ezt teszik, mindketten elvesztik az összes nyereségüket.

1979-ben egy amerikai politológus azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy elvileg létrejöhet-e együttműködés egy olyan világban, ahol mindenkit csak a saját érdeke vezérel. Ezért versenyre kérte azokat az ismert tudósokat, akik a fogolydilemmáról jelentettek meg publikációkat. A verseny lényege az volt, hogy mindenki, aki játszani akar, küldje el neki azt a stratégiát, amelyet a legjobbnak lát a többmenetes fogolydilemma-helyzet megoldására.
A győztes pályázat Anatol Rapoporté volt, programját Tit-for-Tat (TFT) néven adta be. A nyertes program feltételesen kooperált, mindössze két jellemzőből állt:
Az első lépcsőben együttműködik (barátságosság).
Ezután azt lépi, amit partnere az előző menetben lépett: együttműködés esetén ő is együttműködik, versengés esetén azonban áttér a versengésre.

A nyertes TFT személyiségvonásai:
Barátságosság. Nem jelenti azt, hogy sohasem verseng, de sohasem teszi elsőként.
Provokálhatóság. Ha az ellenfél verseng, akkor viszonozza.
Megbocsátás. Ha az ellenfele versengő lépését követően visszatér a kooperálásra, azaz nem haragtartó.
Reakcióképesség, amely az ellenfél stratégiájától függő reagálást jelenti.

2015. június 10., szerda

Gőzhangyásan

Kezdem az év elejétől a fonalat feltekerni, amikor is csúnyán bebombáztam. Feszültség és gőz kiengedve, kapcsolat megremegve, önvizsgálat, fogadalmak, kilábalás, új tervek és az út...
Januári első fogadalmam volt, hogy 15 hétig freeletics tornaprogramot végzek, amiből 1 hónap valósult meg. Alapjaiban nem rossz, azonban sok lábra erősítést, megdolgozást tartalmazott és a futásaim mellé már sok volt, ezért leálltam vele.
A második fogadalmam a tiszta máj program volt. Februári kolbászkészítés és a húsvét társasági kínálásainak ellenállni volt a nehezebb, azonban simán vettem az akadályokat, aztán egy tisztító kúrát is elvégeztem. A gyógyszertári keserűsó borzalmas ízű volt, a késő esti oliva olajas grapefruitlé keverék meghökkentően hangzik, de sokkal jobban lecsúszott. Az új jelszó a mérték! Egy májunk van vigyázni kell rá. (Ráadásul tegnap előtt voltam egy temetésen, ahol egy távoli rokon májrákban hunyt el, és ez bármiből eredeztethető volt nála, elgondolkodtató.)
A harmadik fogadalmam, hogy UltraBalatont futok csapatban, ami tökéletesen sikerült. A szervező januári invitálását a tavalyi részvételem alapján kaptam, a bizalmát ismét jó eredménnyel háláltam meg. Cserébe "életemben először" élményben részesültem, hogy lakóautóban töltöttem két éjszakát.

Közben 4 futóversenyt bevállaltam, amiből az egyik szintén "életemben először" próbálkozás volt Pakson egy 6 órás ultrafutás képében. Erről azt mondják, hogy az igazi ultrafutásnak csak az előszobája, de benyitásom után (6 óra alatt 50,68 km) elég volt, amit láttam. Egyszerűen unalmas volt kőrözni a folyamatos autóforgalom mellett.

Május első szombatján pedig körbe tekertem a Balatont kerek 12 óra alatt, ami után a hátsó felemet neogranormon kenőccsel kenegettem pár napig. Legutóbbi hétvégén pedig további 180 km-el növeltem a Balaton körül bringázott kilométereim számát.

Most megpihenek egy kicsit, mert eddig 1370 km van a lábamban és még szeretnék egy 3 óra 30 perces maratont futni idén.
A féléves konklúzióm az, hogy a beszélgetés/párbeszéd mindig kell had ütközzenek az álláspontok, a vélemények, az érzések és el kell indulni valamerre, ha egy helyben maradsz az a vég.