2014. június 15., vasárnap

Félszáz félmaraton futóverseny emlékére

A legelső félmaratoni távot dacból futottam, mert az egyik kollégám atléta volt és a párom volt pasija. Férfiasan bevallom, hogy le akartam győzni visszamenőleg-utólag. Arra emlékszem, hogy a verseny vasárnap volt és előtte csütörtökön lementem a Városligetbe futni egy órát. Ez remekül ment és úgy gondoltam, hogy akkor menni fog pár nap múlva is. Nos az Árpád hídon lefelé már nem volt sok erőm, de végig futottam megállások nélkül. A célban várt a kedvesem és ez minden kellemetlenséget felülírt. Aztán eltelt három év és a kapcsolatnak vége lett, így visszanyúltam a sporthoz és megint futni kezdtem. Egyfajta önkifejezés lett számomra, jól éreztem magam benne és ez mit sem változott azóta sem.
A felsorolásban megemlíthető, hogy futottam a Hungaroringen, és alig száz fős versenyeken is, aztán azért, hogy az apámmal találkozhassak a verseny után, mert a közelében volt a verseny. Elmondhatom, hogy versenyt sosem adtam fel, közben nem sérültem le, nem fájdult meg semmim maradandóan. Igaz a végén kapott frissítésektől, ajándék "finomságoktól" néha hánytam, de ez a kezdeti tapasztalatlanságomnak tudható be. Többször kerültem új munkakörnyezetbe és eleinte különcnek néztek, hogy kerékpárral járok dolgozni és futkározom. Aztán sikerült inspirálni embereket a környezetemben, váltóversenyeken teljesítettünk maratoni távot.  Szerintem a mozgás örök érvényű dolog és végig kíséri az embert bárhol és bárkivel járjon a világban. Lételemünk!
A versenyen kapott rajtszámokat mindig eltettem, a hátuljára feljegyeztem, még frissiben a tudnivalókat, úgymint résztvevők száma, befutott időeredmény, időjárási tényezők. A pólókat elhordtam (szinte azokból öltözködtem) és néhány megmaradtból patchwork takarót varrtam kb. egy év alatt. Az érmek pár percig a nyakamban lógtak, páran látták a környezetemben, aztán a fotózás miatt most újra előkerültek.
Külön díjat nem kaptam sosem, de egyszer Jászárokszálláson a dobogó harmadik fokára állhattam a korosztályos helyezés miatt. A nevem megjelent újságban és a rajtszámmal a verseny végén fürdőzni mehettem. Az út mentén a házakból kihozott édességekkel, különféle italokkal, gyümölcsökkel kedveskedtek, biztattak és én is biztattam gyengébb futókat. Egymásnak adtunk tempót, néha beszélgettünk és a végén gratuláltunk egymásnak, vannak így "futótársaim", de a hétköznapokban egyedül szoktam készülni.
A legaktívabb évem 2005 volt, amikor 9 félmaratont futottam, most azért pörgettem fel az eseményeket, mert idén leszek 50 éves és jó lenne felmutatni, hogy ennyi félmaratont is letudtam. A tarsolyomban még három verseny szerepel idén aztán majd meglátjuk...

Zovargos Félmaraton Gála

2014. június 7., szombat

Előszoba

Holnap következik a 49. félmaraton futóversenyem Keszthelyen. Sajnos a héten elromlott a távolságot, és szívritmust is mérő futóórám (Garmin 305), ezért két napig aggódtam, aztán rájöttem minek is!? 2009-ben már futottam ott, bár más lesz a pálya útvonala, de ez nem igazán számít. Az előrejelzés szerint viszont 27 fok meleg várható, ami inkább nehézség lehet. Múlt héten Ultrabalatont futottam egy 4 fős csapattal a Balaton északi partján, amiben 4 szakaszom volt összesen 36 km. Remek futóidőben 17 fokban, szél nélkül.
Második napja nem ettem szilárd ételt, mert szeretnék egy kicsit könnyebb lenni, mint 80 kg. Délelőtt elmentem egy 10 km-es távot futni, ami 1 óra alatt sikerült is, hozzávetőleg megjegyzem, hogy ráadásul hajnal fél kettő óta fent vagyok. Se alvás, se evés és így mentem 6 perces kilométereket. Öt éve 2 óra 9 perc kellett a félmaratonhoz, igaz akkor próbaképpen MTB cipőben futottam. A tapasztalatom, hogy futáshoz nagyon nehéz, nem kíméli jobban a lábat, inkább hátráltatott.
A futás mérésére az elmúlt két napban a Garmin Fit és a Nike+ App-okat próbáltam, bár a rajtszámon chipet helyeznek el, amivel tudni lehet majd az időeredményt. Menet közben azonban jól jön, amikor pl. féltávnál tudom, hogy hol állok. Sajnos a pulzus jobb kontroll lehetne, de ebben már nem találok megoldást, hogy holnapra legyen olyan órám, amivel kontrollálni tudom a sebességet. Csak a megérzésemre (lélegzetvételeimre) hagyatkozhatok, a Garmin Fit App nem méri pontosan a távolságot ( a Malomvölgyi tó 5 kilométerét 6,8 km-nek vette) a Nike+ pedig nem állítható le megnyugtató módon, ezért az egyórás futásomat sem tárolta el. Bosszantó, és nem érzem, úgy hogy én nem értenék a kezeléséhez. Na mindegy, a futás végül is a legegyszerűbb mozgásforma, csak néha túl bonyolítjuk a különféle kütyükkel, mert mérni akarunk mindent.