2014. április 26., szombat

Extrém futásom

Sok minden össze jött megint, amiért gondolatok kívánkoznak ki belőlem. 3 hétig egy faházban töltöttem nem kevés időt, ezért megnövekedett az ingerküszöböm. Ideges lettem és még most is vagyok nem kevéssé. Bábeli zűrzavart elviselni nem épp a kedvenceim közé tartozó elfoglaltságok közé tartozik. Hiányzott a futás, mint stresszoldó tevékenység. Tényleg sok ismeretterjesztő könyvet olvastam miként lehet harmóniát teremteni a közvetlen környezetünkben és esetleg magunkban, de tényleg ez nem egyszerű dolog. A mozgás hiánya, hogy nem tudtam reggelente elvégezni a az elmúlt másfél évben tanult tai chi gyakorlatsort és nem tudtam futni valahogy lemerítette az akkumulátoraimat. 3 hete Baján futottam egy félmaratont, aztán ma neki veselkedtem és az ebédre betolt bableves és az utána legurított 3 doboz sör után elmentem futni. 8 perc 42 másodperces kilométerenkénti sebességgel nem döntöttem semmilyen rekordot, de ott voltam, és megcsináltam 2 és fél órát. Ez volt a lényeg. Ebből lehet építkezni. Közben persze gondolkodtam mindenféléről: 7 műtétem volt eddig (3-szor lágyéksérv, 2-szer visszér, epekő, bal tenyér kisujj csontja), többször estem kerékpárral, amiből lehetett volna súlyosabb/maradandóbb sérülésem, de szerencsére nem lett. Röplabdáztam, kosárlabdáztam, vízilabdáztam ezek mind csapatsportok és mégis ebben a magányosnak mondható futásban találtam meg az önkifejeződést. Közelítek az ötvenedik félmaraton versenyhez és jó dolog dolgozni érte, célokat szült bennem és az érte hozott verejték édesen sós.