2013. május 31., péntek

Szekrénygombok története

Tavaly nyáron a kapolcsi Művészetek Völgye alkalmából tartott kézműves vásáron nézte ki egy lány a kerámia gombokat. Aztán jött egy telefonos megkeresés, hogy a vásárlási szándék is meglenne, de szeretne mintát látni belőle, így november környékén Budapesten megbeszéltünk egy találkozót az Ikea Áruház bejáratánál. Ott megint meghallgattuk a lelkendezést, "tetszikelést" és örömmel elvitte a mintákat.
Idén tavaszra már kitalálta színeket és darabszámot, ami áprilisban elkészült.

És legvégül múlthéten találkoztunk a vevővel Szegeden az Utcazene Fesztiválon, ahol visszaadta a mintákat és elvitte, kifizette az újakat. Országjáró szekrénygombok!

2013. május 11., szombat

Ballagás 1983

1983-ban, vagyis 30 éve ballagtam el a felnőtté válás felé. Idén februárban elkezdtem keresni az osztálytársaimat a közelgő kerek évforduló miatt és a 25-ből csak ötöt találtam meg, úgy érzem ebből osztálytalálkozó nem lesz, de koccintok az egészségükre. Akkori ruháink, frizuráink a mai szemekben már retrónak tűnik, de ez akkor a mi ifjúságunk volt. A bizonyítványom eredményét pedig fedje jótékony félhomály, a lényeg, hogy sok mindennel foglalkoztam és sikerült többnyire a szívemre hallgatni, amit most a gyerekeinknek is kívánunk mikor elindulnak a nagybetűsben.
Izgalmas lenne, ha az akkori osztályképet megismételhetnénk ugyanolyan felállásban és egymás mellett tudhatnánk. 
Nem tudom első látásra megismerném-e őket. Egy érdekes szösszenet, hogy 1988-ban az Állami Könyvterjesztő Vállalat Táncsics Mihály könyves boltjában dolgoztam (ez a Madách Színház mellett volt a sarkon, most bankfiók van a helyén) és tankönyveket kellett kiszállítani többek között a volt általános iskolámba is. Nos amíg felhordtuk a kijelölt terembe a könyveket a Barkas-ból leszólított egy fehér köpenyes néni, hogy nem-e a Varga Zoli vagyok. Ledöbbentem, mert 1979-ben ballagtam el onnan és mégis valahogy emlékezett rám.

Sajnos kimaradt az eddigi életemből az általános iskolai és a középiskolai osztálytalálkozó is. "Fáradozóként" csendestárs voltam Anikó általános iskolai 30 éves találkozóján, ahol halászlé és palacsinta volt a menü, miután az iskolában tartottak egy jelképes osztályfőnöki órát.

Az elkészült tablókon sokszor láttam, hogy majd találkozunk ekkor és ekkor, viszont egyáltalán nem emlékszem, hogy nekünk volt-e!? Szenilitás!? Hébe-hóba összefutottam valakivel, viszont telefonszámot sem cseréltünk, az internet is a 90-es évek második felében kezdett felfutni, és azóta 9 lakcímem, 6 munkahelyem volt, úgy hogy tényleg nem tudom volt-e.
Tavasszal elmentem az iskolába és később felkerestem a titkárságot is, de sajnos nemleges választ kaptam a tabló keresési szándékomra.

A lányomnak csak az általános iskolai ballagására jutottam el, a gimnáziumira már nem. Viszont az élettől megkaptam, hogy a "fiaimmal" bepótolhattam. Segítettem tablókészítésben, láttam táncos, psp-s szalagavató bált, kivettem részem ballagási családi készülődésben és ebédkészítésben, majd végig fotóztam az eseményeket, hallgattam az ilyenkor szokásos emlék felidézéseket a gyerekkor huncutságaival. 
Amit egyik oldalról elvesztettem, nos a másikról elém tárulkozott többszörösen. A dátum szerint múlik az idő, ám itt legbelül suhanásnak tűnik...

2013. május 6., hétfő

Borzsongásos borgazmus

Ünnepesre és sportosra sikeredett a hétvégénk. Zsombi diáknak vén lett, így a 12/E osztállyal elballagott a Babits Mihály Gimnáziumból, ez alkalommal vendégeink voltak Zsadányból és Pestről nagyszülők és keresztszülők, amihez két asztalon terítettünk. Az iskola épületének felső emeletén kezdték meg a vonulást a végzősök, a hangszóróból a szokásos egyveleg szólt, a diákokat nem hallottam énekelni. Aztán kiérkezve az udvarra elfoglalták a tablóikkal kijelölt helyeiket a sportpályán, majd következett a Himnusz és a köszöntők a harmadikosok és a végzősök részéről. Aztán következett az igazgató úr búcsú beszéde, melyben többször elhangzott a carpe diem, utána átadták a legjobban teljesítőknek szánt ajándékokat, majd zárásképpen következett a Szózat.
A végén lehetett csak fényképeket készíteni, mert sűrű volt a tömeg.
Zsombi nagynénje (Hajni) itt maradt nálunk hétvégére. Szombaton reggel elmentünk két kört futni a Malomvölgyi tóhoz, ami 9 km lett, majd ebéd után Villányba kísértük el Anikót a Borzsongás elnevezésű program keretében tartott játszóházazásra. Miután segítettünk kipakolni a lányoknak, kaptunk a házigazdától egy bemelegítő pohár rosé bort és elindultunk az előre kinézett kék jelzésű túránkra Nagyharsány felé. Kiérve Villányból két borászatot hagytunk el a Wunderlichet és a Gere Pincészetet és befordultunk a szabadtéri szoborparkhoz.
Szőlőskertek mellett haladtunk, aztán elnyelt az erdő mélye, csak a madarakat lehetett hallani "zajongani", majd ismét nyílt terepen jutottunk el a Vylian pincészethez, ahol szintén program volt kevéske élő zenével kirakodóvásárral. Beálltunk egy sorba, hogy egy jó fröccsel frissítsük magunkat, de Anikó ránk telefonált, hogy hamarabb végeznek a megbeszéltnél, így rövidítsünk mi is a távon, mert visszavárnak. Így maradt a magunkkal vitt alma, víz és mézes-szezámmagos szelet hármasa, amivel befejeztük összességében 13,5 km-es túránkat A végén mikor visszaérkeztünk Villányba az első házak közé, megint jött egy telefonhívás, hogy 5 perc múlva indul a borospince látogatása, igyekezzünk. Na erre malacvágtában szaporáztuk lépteinket, de minden erőlködés nélkül bírtam, csak csatakosra izzadtam magam.
A Polgár Panzió boros pincéjébe mehettünk le, a bejáratnál kezünkbe kaptunk egy elegáns, monogrammal ellátott poharat, amibe később különféle vörös borokat kaptunk egy üveglopóból. Polgár Zoli mesélte el a pincészet és az évjáratok történeteit, természetesen kissé csapongva, de amennyit szakmázott vegyületekről, tanninokról, eljárásokról, ászakolásról, hordókról, hűtésről simán lekötötte a figyelmünket 30-40 percre, mert annyira érdekesen, élvezetesen adta elő, hogy szívesen maradtunk még volna akár éjfélig is.
A bortúrát ebben a "kápolna" részben fejeztük be, itt kaptuk a kóstolót is cabernet savignonból, cabernet frankból, portugeiserből (Porta Géza), sillerből. A borok sorrendjére nem emlékszem, az utolsó két pohár volt számomra a finomságos. Aztán haza érkezvén kibontottunk a vacsorához egy Polgár Chardonnay-t, és megbeszélgettük Zsombi gyerekkorát, jövőjét. Hajni azt mondta számára ez egy "Perfect Day" volt (by U2).