2012. december 29., szombat

Apa lettem

Ma 20 éve, hogy apa lettem. A terhesség alatt ultrahang vizsgálatokra és szülési tanfolyamra jártunk. Amikor elkezdett mocorogni, esténként simogattam az anyja hasát, néha motyogtam neki. A magzatvíz valamikor éjfél után folyt el, bementünk a kórházba, de csak délután 15 óra után született meg Zsófi. Minden mérete átlagos volt, mikor letisztították és az anyja hasára fektették megsimogattam mázas arcát.
Utána egy külön szobában várakoztam egyedül, amíg az anyját orvosilag ellátták és ez idő alatt sok minden lepergett bennem.
Másnap a szilvesztert is egyedül töltöttem otthon, emlékszem Pet Shop Boys-t hallgattam. Aztán következett egy csodálatos 4 és fél éves időszak. 1 éves koráig együtt aludtam Zsófival, ahányszor felneszelt félálomból is felkeltődtem, takargattam. Mivel kevés anyatej volt, tápszert kapott éjszakánként, aztán büfiztetés következett, ha kellett tisztába tettem és az előszobában sétálgatva vissza altattam. Bölcsődébe hoztam-vittem, délutánonként játszottunk a szoba közepére leterített pokrócon, este a fürdetés is az enyém volt. Strapás volt az első pár hónap, de megszoktam. Most ennyi év távlatából sorra eszembe jutnak pillanatok, amiket nem cserélnék el semmire. Tekintetek, kérdések, mókaságok...
Morzsa 2002-ből: Ma végre találkoztam ismét a Zsófival, igaz kb. két órát töltöttünk együtt, de jól megnevettettük egymást. Mutatott egy versikét a hátamon. „Hét kést döfnek a hátamba (a hátamon böködés), pókok másznak a hajamban (belebirizgál a hajamba), kimegyek a kertbe megharap a ló (a vállamat megszorítja felül), vérzik az állam, vérzik a hátam (az ujjaival az államnál és a hátamon lefelé húz), Mátyás király levelet ír a kórháznak, pont (ekkor szintén bök egyet), elrontja, kitörli, újra írja, pont, aláírja, pecsétet tesz rá (ekkor rácsap a hátamra), összehajtogatja (megráz a vállamnál) és kidobja-bedobja (és ekkor lök egyet rajtam. Ajándékként kaptam tőle agyagedényt, karláncot gyöngyből, és egy macis rajzot, 
amit lehet, hogy kiteszek a falra, mert tényleg jó.


2012. december 18., kedd

Szomorszép


Mostantól és mindörökké
Az asztalon piros terítő, középen fenyőág és tobozok
kitárja minden pikkelyét, talán egész halkan kicsit ropog

A szegély zöld, mely körbefut, akár a hangulat, mit a díszek keltenek
pompájukkal meghálálják a szorgos kezeknek

A gyertya kimagaslik, hogy majdan megvilágítsa a köré gyűlt arcokat
s alul tűlevelet melegít a lefolyó viasszal

Illatok, suttogás és könnyek beleivódnak szívünkbe
hogy utána hónapokig a felejtést kívül rekessze

Amott egy aranygömb lóg, itt egy mézeskalács
a sok csillagszóró még ágaskodva vár

Gyermeknaívan ujjongás hallik s mindenki érzi valami készülődik
a meglepetést váró perc mind jobban fokozódik

Évről évre ismétlődik mikor beköszönt a tél
mégis gazdagítja lelkünket felejthetetlen emlékként

Te tudod csak mindig mi a vágyam
ha nem is mondja ajkam kívánva

Hiszen Tőled kaptam vissza egy sosem volt boldogságot
mint eskühöz fogható rácsodálkozó áhitatot

Karácsony éjjelén szívünk egymás mellé ér
s míg az élet meg nem tör, mostantól és mindörökké

2012. december 7., péntek

Mozizás 10 évvel ezelőtt

Zsófi 10 éves volt már, így lehet kicsit félelmetes lehetett látványban, hanghatásban, viszont előtte megkapta könyvben és miután elolvasta lelkesedett érte.
Aztán a következőket is szép sorjában elolvasta és megnéztük a megjelenés után nem sokkal.