2012. augusztus 31., péntek

Gyertya testem lassan leég


                          Átfolynak a fények, kezeim között
                          Elfogy az út is, lábam előtt
                          Felcsap a hullám, fel a fejem fölé
                          Lehúz a mélység, az istenek közé

                          Erős szembe széllel, mit is tehetnék
                          Idegen átutazóként, kihez mehetnék
                          Elkopnak úgyis a homok szemek
                          Kitárt örök létnek, szeretője leszek

                          Árnyékomat végleg szabadon engedem

2012. augusztus 30., csütörtök

Munkásember

Pár éve voltak próbálkozásaim a korongon, de suta volt a kezem. Valahogy nem akart összeállni sem pohárrá, sem mécsessé, sem tányérrá. Vagy a sebesség volt a gond vagy a kezemet/ujjaimat szorítottam rosszul.
Úgy a legjobb, ha maradok a szivacsolásnál és kemence rakásnál.

2012. augusztus 28., kedd

Nagyikkal

26 éve készült ez a fénykép Siófokon apám szüleinél mindkét nagymamámmal. A háttérben jobbra apai nagypapám áll. Gyerekkoromban mindkettőjüknél sok időt töltöttem az iskolai szünidőkben és persze azon kívül is, persze jó dolgom volt, mert unokaként elkényeztettek. Szerettem őket!

2012. augusztus 24., péntek

Régiség

Ez egy SONY TC-630 típusjelű szalagos magnó, ami 85 W-ot tud. Alsócsernátonban a Haszmann Múzeumban találtam rá.
Tape speeds: 4.8, 9.5 and 19 cm/s
Reel Size: 7 inches or smaler
Frequency response: 30 to 22,000Hz
Power output: 15 watts per channel
Recording level meteres: two VU meters
Dimensions: 454 X506 X 294 mm
Weight: 21 kg
Egy fórumon azt találtam, hogy 1969-es modell.

2012. augusztus 22., szerda

Csapongások

Szóval minduntalan felötlik bennem, hogy különféle állomásokat érek el az életem során. Korábban ezeket inkább házikóknak neveztem el, ami igaziból nem is változott sokat. Azt gondoltam annak idején, hogy a kapcsolataim révén egy-egy házikót építek/építünk a "másikkal" és mindez az én erdőmben történik. A házikókba behordunk találkozásaink lévén különféle élményeket, tárgyakat, zenéket, hangulatokat, ízeket, színeket... Mindegy ki helyezi el őket a polcokon, falakon.
Aztán ahogy múlnak az éveim egyre másra köröket írok le az erdőmben és meglátogatom ezeket a házikókat. Persze nem feltétlenül sorrendet állítva, hiszen nem tudhatom mi vár rám. A lényeg, hogy nincs állandóság benne és nincs örök érvényű megmondhatósága, hogy az évekkel későbbi házikólátogatásnak milyen kimenetelű élményei lehetnek. Lehet kissé bonyolultnak tűnik, azonban megbízhatóan ott vannak és körülvesznek. Voltak házikók, amiket sokadszor elkerültem és egyszer csak benyitottam az ajtón, majd elgondolkodtam, hogy mik történtek velem annak idején. Néha ingerek (egy bisztróban meghallott zene, egy illat, egy töredék mondat) vezetnek el a házikók foteleibe, néha saját magam fordulok felé és benyitok, hogy megértsem mi volt, esetleg van-e folytatása történetünknek és ezáltal, mi várható. Dilemmázom, töprengek, variálok különféle szituációkat a magam megnyugtatására.
Vannak elgondolásaim helyzetekkel és személyekkel kapcsolatosan, amik hosszú évekre elnyúlhatnak, ám, ha belegondolok ez egy emberöltő tekintetében semmiség. Itt iskolai szerelmek, szülői szigorítások, körúti látványok kerülhetnek előtérbe, a koncertélmények, "létfontosságú" beszélgetések persze ugyanolyan fontosak voltak. 
Emlékszem egy lányra, akit az anyja révén találtam meg, hogy megszólíthassam. Az anyja fodrász volt, munkaideje befejeztével hazaindulásos lekövetésben részesült, majd leolvasva a leveslesláda címét, írtam néhány sort a lehetséges találkozás reményében a lányának. Aztán sikerült párszor találkoznom vele, nem jártunk kézen fogva, nem szeretkeztünk, ám neki mondtam el először fejemet az ölébe hajtva, hogy a nagymamám meghalt. Nem tudom merre tart élete mostanság, a házikónk itt lezárult.
Egy másik házikó sok-sok éve alapozódott meg, sokáig reményekkel volt teli aztán elmerültek a feledés és a mindennapok homályába. Aztán apró nem irányítható véletlenek feltépték a régi lakatot és beengedtek ismét a szobába. Remények igazolódtak és úgy hiszem a házikó építés sem volt véletlen annak idején.
Ezt néhány alkalommal minden bizonnyal elmondhatom, mert annyi önbizalmam csak van, hogy megítéljem a dolgokat, lehetőségeket, embereket.
Az átszoktatott balkezességem rávilágított néhány érdekességre. Hogy nem lehetek önmagam, azt szerintem nagyon sokszor feszegetem! Vállaltam 1984-ben, hogy nem az érettségimmel adott végzettségemmel szeretnék dolgozni, 1988-ban, hogy élni akarok a szüleim nélkül, 1997-ben, hogy élni akarok a házasságon kívül, 2008-ban, hogy élni akarok a választottammal.
Lehet, hogy valami nincs rendjén velem, azonban hiszem, hogy felismerve a karmámat a magammal hozott lelki terheket megoldhatom. Háromszor volt eltörve a balkezem, minden sérülés utalás, amely a vészjelzéstől a segélykérésig terjedhet. A maradandó hegek a kézen szinte mindig lényegbevágó feldolgozatlan élményekre utalnak. 
Persze jó volna tudni, hogy az engem körülvevő "mások" házikói mivel vannak tele!?


2012. augusztus 21., kedd

A víz öröme

A boldogság millió alakot ölthet - éppúgy, mint a művészi önkifejezés. Szükségünk van grandiózus és emlékezetes dolgokra - hosszan tartó szerelemre, barátságra, nagy eredményekre, zenére és felfedezésekre. De szükségünk van az apró bolondságokra is: Stan és Panra, az esőre az ablakon, macskákra az ágyon, gombákra a fűben, dupla szivárványokra, a hangulatvilágításra, a függöny felvonására, a frissen sült kenyér illatára...

2012. augusztus 1., szerda

Ördögkatlan fáradozások


Tavaly Palkonyán a Míves Mag Műhely családi programot nyújtott a MárkusZínház mellett illetve közreműködésével a délutáni Égigérő fa című bábelőadásához.
A történetben különféle helyszíneket elevenítettünk meg kézműves foglalkozások keretében. Úgymint mézeskalács díszítés, nemezelés, csuhézás, agyagedény festés, és mellette volt sárkányos bátorság próba, mocsárjárás, magok őrlése, tésztamadárka sütés.




Palkonyán a Malompark elnevezésű helyet kaptuk a patak mellett, amit be kellett telepítenünk a foglalkozások kellékeivel.





Alig fejeztük be a kézműves foglalkozások állomásainak berendezését, már jöttek az első érdeklődők. És egész nap folyamatos volt a rendezvény látogatottsága.





Ahogy elkészült Zsuzsa iránymutatásával és a kellő ügyességgel feldíszített mézeskalács, mehettek tovább a "molnárok".






Ennél az asztalnál Tünde segített a tésztából formázott madárkák díszítésében, melyhez mákszemeket, szezámmagot, felvert tojássárgát használtak, és utána kisütötték.





Természetesen időbe telt, amíg a mézeskalácsok és a madarak végleges formájukat elérhették. Sok feladat várt a próbatevőkre és tetszőlegesen választhattak a sorrendben. A próbák elvégzését egy előre kiosztott "menetlevélben" igazoltuk tollal vagy pecséttel.




Ennél az állomásnál Anikó segítségével és útmutatásával festették ki az előre kiégetett agyagtányérokat.






A molnárlegény jelöltek pedig magokat válogattak.......





őröltek......







Természetesen ennél a leendő molnárlegénynél eltekintettem a gabonával teli zsák malomba való elvitelének feladatától, inkább mütyürkéztünk.




Délután voltunk stratégiai megbeszélésen a MárkusZínház tagjainál, hogy kitaláljuk mivel foglaljuk le a családokat vasárnap az 5. Ördögkatlan Fesztivál keretében meghirdetett János Vitéz bábelőadás napján. Nos a mese ismerete fontos, lesz "passzus", amiben a tavalyihoz hasonlóan igazoljuk, ha Kukorica Jancsi és Iluska a próbákon megfelel. Tündérországba csak az léphet be, akinek minden próba sikerül, de természetesen csak annyira vagyunk szigorúak, amennyire a mese. Inkább a hangulat a lényeg és a játékosság, hiszen ez örökre bennünk marad....

Verselek

                                                        Philadelphia

                                            Az örök igazság hamar utolért
                                      Távoznom kell idő előtt, vajon miért?
                                      Mégsem zárhatom le a boldogság útját
                                          Most a baráti jobbod a vigasztalás