2012. július 28., szombat

Sárgabélü dinnye


Nosztalgiáztam egyet tegnap ezzel a nyári csemegével, hiszen utoljára valamikor a 70-es években a nyári úttörőtáborban, Dunabogdányban ettem ilyen sárgabélü görögdinnyét. Behűtve, fagyival isteni:)

Kőszeg

Kőszegen jártunk a minap, a szállásunk a Jurisics vár bejáratánál volt, az ablakunk a Hősök kapuja felé nézett. Tavaly ősszel még átalakítás alatt volt a belváros két jellegzetes és emlékekkel teli tere, mostanra nagyon szép lett.
A vacsorára elfogyasztott csülök Pékné módra sült burgonyával és legurítva Arany Fácán sörrel megtette kellően jótékony hatását, hogy kellemes emlékekkel térjünk haza.
És ha minden jól megy, akkor visszatérő utazók leszünk ebbe a gyönyörű és egyáltalán nem zsúfolt, tiszta városba.



2012. július 20., péntek

Kenyérsütésem Erdélyben

Meghívásos alapon jelentkeztem hagyományos kenyérsütésre, ami mint később kiderült "hajnalban" kezdődött reggel fél 7 körül. Ez annyiból volt necces, hogy minden este hulla fáradtan feküdtem le, mert "fáradozóként" mindig volt dolgom egész nap. Erről majd később szintén beszámolok.
Szóval mire felébredtem (kicsipásodtam), magamra öltöttem némi ruhaneműt, már az elejét elmulasztottam, mert a fateknőben ott hömpölygött az összekevert kenyértészta.
Midőn csatlakoztam a gyúráshoz segítőm/irányítóm elmagyarázta a dolgok mibenlétét. A lényeg, hogy én, aki mezei 1 kg liszt hozzáadásával készítem otthon a kenyeret itt 10 adag, darabonként másfél/2 kg-os kenyereket sütnek. Mire befejeztük a gyúrást "megizzadt a gerenda" - ahogy mondják. Szerintem a verejtékem is benne volt vastagon...
Mikor odaértem és elkezdtem segíteni a tésztagyúrásban, már javában fűtötték a kemencét. Érdekességképpen megemlítem, hogy aznap viharos időjárás kerekedett és ilyenkor gyakori, hogy az elektromos hálózatot lekapcsolják biztonsági szempontokra hivatkozva. Nos a kemence természetesen hagyományos fűtésű volt, így nem befolyásolta az elektromosság kimaradása.
Valamikor délután hívtak vissza a tett helyszínére, hogy az elkészült/kisült kenyereket gondozzuk. A vastagon megégett héját kellett leverni késsel, falapáttal és a végén letisztázni reszelővel, amitől szép sima lett. Utána mind a tíz kisült és lepucolt kenyeret visszatettük a szakajtóba, majd levittük a pincébe, hogy hűljenek, majd este a meghívott vendégeknek zsíros kenyér alapot adtak.




2012. július 18., szerda

A hagymás nápolyi története

Az úgy történt, hogy kirándulni vitt minket a házigazda (Lacika) és mire a célhoz érkeztünk nagyon megéheztünk. Éhes vagyok - felkiáltással beiramodtunk a helyi élelmiszer üzletbe azzal, hogy nápolyi szelet azért biztosan van nekik. Nos a választékot elnézve az édes nápolyiból hagymás, sonkás, disznósajtos zabálás kerekedett.

Közben többen térültek - fordultak az üzletbe és nem kis rökönyödéssel figyelték étkezésünket. A napközben legeltetett pacik is hazafelé tartottak az utcán.
Ha ezt máshol látom talán el sem hiszem. Utána megtekintettük a helyi történetet megörökítő Gomba Múzeumot, ahol fényképekkel és lakberendezési tárgyakkal mesélték el a helység történetét.

2012. július 10., kedd

Defekt

Visegrádról hazafelé az M60-as autópályán 90-es tempóban, megrakodva kerámiával, mintha négyen utaznánk és 34-36 fokos külső hőmérsékletben "fáradásos" defektet kaptam. A gumi 2005-ös gyártású volt, a profilmélysége alapján még bírhatta volna. Az autó (Suzuki Wagon R+) elkezdett erőteljesen rázkódni, az egyenesfutása megszűnt, a belső zaj megnőtt. Mindezeket észlelve pár másodperc leforgása alatt lehúzódtam a leállósávba, kiszállva az autóból megláttam, hogy a bal hátsó kerekem szállt el. Láthatósági mellényt húztam fel, kihelyeztem az autó mögé az elakadásjelző háromszöget és 16 perc 56 másodperc alatt ki-bepakolással együtt elvégeztem a kerékcserét. A mobiltelefon stopper funkciójával mértem. Az öröm az ürömben, hogy nem városban, nem lejtőn, nem éjszaka és egyéb nehezítő körülmények között talált meg ez a defekt.
Ez maradt a felnin, a körkörös szétszakadásból gondolom, hogy elöregedett a gumi, mert az autópályán sehol nem volt törmelék vagy egyéb kiálló felület.

2012. július 2., hétfő

Verselek


Már enyhülök


Könnyező szemem békéddel lefogtad
Gyógyító csendességeidben sebeim megragyognak
Nem engedve, hogy gondoljak az elmúlásra
Szelíden megérintő kezedtől többé nem sajognak


Lebbenj fájó emlékeim közé, kergesd őket messzire
Ne találja meg őket többé senkise
Mostantól tűnjenek el mindörökre
Bolyongva a végtelen semmiben


Mennyire fáj mikor valaki harmóniánkba tép
Szívemet szorítja, ahogy közénk lép
Olyankor visszavárom halk szavad
Mint átjáró szunnyadó alkonyat


1997.05.30.