2012. december 29., szombat

Apa lettem

Ma 20 éve, hogy apa lettem. A terhesség alatt ultrahang vizsgálatokra és szülési tanfolyamra jártunk. Amikor elkezdett mocorogni, esténként simogattam az anyja hasát, néha motyogtam neki. A magzatvíz valamikor éjfél után folyt el, bementünk a kórházba, de csak délután 15 óra után született meg Zsófi. Minden mérete átlagos volt, mikor letisztították és az anyja hasára fektették megsimogattam mázas arcát.
Utána egy külön szobában várakoztam egyedül, amíg az anyját orvosilag ellátták és ez idő alatt sok minden lepergett bennem.
Másnap a szilvesztert is egyedül töltöttem otthon, emlékszem Pet Shop Boys-t hallgattam. Aztán következett egy csodálatos 4 és fél éves időszak. 1 éves koráig együtt aludtam Zsófival, ahányszor felneszelt félálomból is felkeltődtem, takargattam. Mivel kevés anyatej volt, tápszert kapott éjszakánként, aztán büfiztetés következett, ha kellett tisztába tettem és az előszobában sétálgatva vissza altattam. Bölcsődébe hoztam-vittem, délutánonként játszottunk a szoba közepére leterített pokrócon, este a fürdetés is az enyém volt. Strapás volt az első pár hónap, de megszoktam. Most ennyi év távlatából sorra eszembe jutnak pillanatok, amiket nem cserélnék el semmire. Tekintetek, kérdések, mókaságok...
Morzsa 2002-ből: Ma végre találkoztam ismét a Zsófival, igaz kb. két órát töltöttünk együtt, de jól megnevettettük egymást. Mutatott egy versikét a hátamon. „Hét kést döfnek a hátamba (a hátamon böködés), pókok másznak a hajamban (belebirizgál a hajamba), kimegyek a kertbe megharap a ló (a vállamat megszorítja felül), vérzik az állam, vérzik a hátam (az ujjaival az államnál és a hátamon lefelé húz), Mátyás király levelet ír a kórháznak, pont (ekkor szintén bök egyet), elrontja, kitörli, újra írja, pont, aláírja, pecsétet tesz rá (ekkor rácsap a hátamra), összehajtogatja (megráz a vállamnál) és kidobja-bedobja (és ekkor lök egyet rajtam. Ajándékként kaptam tőle agyagedényt, karláncot gyöngyből, és egy macis rajzot, 
amit lehet, hogy kiteszek a falra, mert tényleg jó.


2012. december 18., kedd

Szomorszép


Mostantól és mindörökké
Az asztalon piros terítő, középen fenyőág és tobozok
kitárja minden pikkelyét, talán egész halkan kicsit ropog

A szegély zöld, mely körbefut, akár a hangulat, mit a díszek keltenek
pompájukkal meghálálják a szorgos kezeknek

A gyertya kimagaslik, hogy majdan megvilágítsa a köré gyűlt arcokat
s alul tűlevelet melegít a lefolyó viasszal

Illatok, suttogás és könnyek beleivódnak szívünkbe
hogy utána hónapokig a felejtést kívül rekessze

Amott egy aranygömb lóg, itt egy mézeskalács
a sok csillagszóró még ágaskodva vár

Gyermeknaívan ujjongás hallik s mindenki érzi valami készülődik
a meglepetést váró perc mind jobban fokozódik

Évről évre ismétlődik mikor beköszönt a tél
mégis gazdagítja lelkünket felejthetetlen emlékként

Te tudod csak mindig mi a vágyam
ha nem is mondja ajkam kívánva

Hiszen Tőled kaptam vissza egy sosem volt boldogságot
mint eskühöz fogható rácsodálkozó áhitatot

Karácsony éjjelén szívünk egymás mellé ér
s míg az élet meg nem tör, mostantól és mindörökké

2012. december 7., péntek

Mozizás 10 évvel ezelőtt

Zsófi 10 éves volt már, így lehet kicsit félelmetes lehetett látványban, hanghatásban, viszont előtte megkapta könyvben és miután elolvasta lelkesedett érte.
Aztán a következőket is szép sorjában elolvasta és megnéztük a megjelenés után nem sokkal.

2012. november 27., kedd

Kineziológiai élményem 2003-ban


Délelőtt voltam az Eszternél stresszoldáson, most azt mondta, hogy 13 éves koromban a kamaszkor változásait nem éltem meg teljesen. Visszariadtam a felnőtté válástól, nem kértem belőle és ez most is rezonál bennem. Sok mindent nem értettem, nem fogalmaztam meg, nem beszélhettem ki, ezért belém fojtódott és ez most is így van többnyire. Nem merek önmagam lenni, mert félek a reakcióktól, félek az érzelmektől. Továbbá a félelmeimet át kell alakítani pozitív történésekké, pozitív vágyakká, mivel ha rosszra gondolok, akkor azt fogom megtapasztalni. Nem mondtam el az Anettel való válásomat, csak az elejét, hogy bevonzottam őt. Amikor pénteken felraktam a buszra már bennem volt a félsz, hogy nem bírjuk ki jövő hét csütörtökig. Másnap és vasárnap is sírtam, mert bizonytalan voltam. Féltem, hogy túl hosszú idő telik el szótlanul és ezt megsínyli a kapcsolatunk. Egy párhetes kapcsolat, ami kialakulóban van, nagyon képlékeny. Vagyis ezt vonzottam be. Most ezt kell kezelnem magamban. Ugyanakkor indulatok nélkül szelídséggel fogadtam, amióta kijelentette, hogy tévedés voltam számára. Tehát mégis számítottam rá, hogy ez lesz belőle. Nem bíztam eléggé magunkban, hogy van közös jövőnk. Ebben kell változtatnom többek között, hogy a jóra gondoljak, ne a lehető legrosszabbra, mert akkor az kerül túlsúlyba. Ki kell cserélni a negatív gondolatokat pozitívra. Amikor a homlokomra tette a kezét, hogy gondoljak valami behelyettesítőre, egyszerűen csak álltam az üres szobában. Annyi jutott eszembe, hogy bármit megtehetek az új lakásomban. Elmehetek, maradhatok. Aztán felöltöztem a kedvenc farmeromba, fekete, hosszú ujjúba, piros kardigánba és lementem sétálni a Duna partra és nagyon elégedett voltam magammal, jól éreztem magam a bőrömben. Egy picit megkönnyeztem. A lényeg, hogy merjek önmagam lenni és ne foglalkozzak azzal mit szólnak hozzá, egyszerűen engedjem el az érzéseimet, vágyaimat. Hallgassak a belső hangokra, a bensőm által diktáltakra. Elmondtam neki a nagycsaládos teóriámat is, talán ez is a kamaszkori/gyerekkori vágyaimat tükrözik, hogy egyszer megélhessem belülről, hogy milyen abban a közegben élni. Bennem is megvan a lehetősége még, hogy újra családom legyen. Kaptam tőle egy verset, amit egyenlőre nem tudok végig olvasni, mert pár sor után folyton elkezdek sírni. Amolyan igazán mélyről jövően. Azt mondta, hogy nem lesz egyszerű, mert fájni fog. És igaza van!
És a vers:
Nem érdekel, miből élsz!
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel hány éves vagy!
Azt akarom tudni megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, hogy milyen bolygók köröznek a holdad körül!
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e!
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalódás vádját anélkül, hogy megcsalnád a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e, s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem mindennap pompázik, és azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol állsz, mennyi pénzed van!
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel ki vagy, és hogy kerültél ide!
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg. Nem érdekel hol, mit és kitől tanultál!
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.

Elmélkedések a múltból



Aludtam már párat a csütörtöki ledöbbenésemre és egy újfajta megközelítést vettem észre életem folyamából. Tudod mindig valami "hülyeségen" jár az agyam, mert elrugaszkodom és a lehetőségek minél szélesebb skáláját próbálom számba venni. Nos eddigi komolyabb partnerkapcsolataimat/barátságaimat hasonlítottam össze egy furcsa szemszögből. Az egyik oldalon én álltam, mint elvált szülők egyke gyereke szeretetéhesen, a másik oldalon pedig mindig egy többgyermekes család egyik tagja. A Soós Katinak kisebb lánytestvére volt, a család kedvelt, beilleszkedtem, és azt láttam amíg egymásnak voltunk, hogy összetartanak, van harmónia. Átéltem velük két költözést is kisebből nagyobba, az anyja munka mellett estin tanult, hogy legyen érettségije, szóval mindig valahogy előbbre váltottak, fejlődtek. Aztán a Zsuzsinak volt lánytestvére, náluk szintén úgy éreztem, mintha én lennék a harmadik gyerek, egy báty. Befogadtak, szerettek, mindenem megvolt mondhatni. Aztán találkoztam Veled, (neked is van fiútestvéred - Zsolt) ti is befogadtatok teljes szívvel. Nálatok azt láttam, hogy bármerre sodorjon titeket az élet, a párkapcsolatokban valahogy mindig visszatérhettek a szülői fészekbe, a családhoz. Most legutóbb az Anett esetében szintén azt láttam, hogy két testvérrel maga mellett a családban harmóniát él át. Amikor náluk voltam szeptemberben látogatóban (akkor még nem fejeztük ki egymás iránti érdeklődésünket) a reggelizésnél kinéztem az ablakon és könnybe lábadt a szemem, annyira jól esett, hogy ott lehetek egy igazi családban. Az eltelt két napban annyi szeretettel vettek körül, mintha születésnapom lenne vagy valami hasonló.
A barátságaimban szintén egy ilyesfajta összefüggést fedeztem fel. A középiskolában a Gyuszi volt a legjobb barátom. Neki szintén volt testvére és a család (Marika néni, Gyuszi bácsi) maximálisan befogadott. Érdeklődtek irántam, kíváncsiak voltak a történésekre, az esküvőmön is ott voltak. Sok kedves momentum sorakozik emlékeimben róluk.
Aztán a közelmúltból az Andreát említhetem, bár lehet ez egyoldalú, azonban remélem nem csak egy vagyok a kliensei közül. Most lesz két éve, hogy járok hozzá és az első évet szinte szótlanul töltöttük el, azonban valahányszor hozzáfordultam kételyeimmel valahogy mindig megnyugtatott, lecsendesített. Amikor hétfőn voltam nála nos akkor eddigi "pályafutásunk" alatt egyedülállóként majd két órát beszélgettünk mindenféléről. Gyereknevelésről, párkapcsolatról, mit miért és hogyan kéne... Az ajtóban a búcsúzáskor említette, hogy a kliensei nagy része elmaradt mióta megtudták, hogy babát vár. És Dániel nem reagált rám rosszul a pocakjában. Szóval neki is van húga, bár nem tudom milyen a kapcsolatuk általában.
A szobaszomszédomnak - Krisztinek - szintén van fiútestvére. Vele kb. egy éve beszélgetek rendszertelenül (van, hogy egymást követő napokon, van, hogy havonta egyszer) mindenféléről. Az utóbbi időben "nyalugatjuk egymás sebeit" a párkapcsolat kudarcai miatt. Amikor a Dénes becsapta, a szülei feljöttek Pestre Kisújszállásról és hazavitték pihenni.
Úgy érzem, ami nekem kimaradt illetve nem teljesen élhettem meg gyerekkoromban, később a partnerkapcsolataimban, barátságaimban visszakaptam/láthattam azt a melegséget, azt a szívet átjáró összetartozást.
És ezen törpölök, hogy a nagycsaládosok miért fogadnak be, és miért vonzom magam köré őket. Miért nem maradok meg egyik mellett sem, miért kell újra és újra látnom, hogy mások boldogan, együvé tartozóan élnek. Lehet, hogy belülről teljesen más, azonban nekem ezt a benyomást tükrözik. Elhiszem és ringatom magam abban a hitben, hogy sikerülni fog nekem is valami hasonló. Sok lemondás és félelem és csalódás kövezi az utamat és folyton felteszem a kérdést, hogy miért!? Mit kell tanulnom belőle!? Hozzám nem jönnek vigasztalva, nem simogatják meg a fejem csitítóan, hogy nyugodjak meg.... Miért muszáj nekem mindig magamból fakadóan megtalálni a kiutat, miért kell önerőből rájönnöm a megoldásokra, a továbblépés lehetőségeire!?
Elegem van az önismereti könyvekből, az abban leírt jó tanácsokból... Fáradt vagyok...
Aztán egy különleges élményben volt részem délután. Valahogy mehetnékem volt a levél megírása után és elindultam, hogy levegőn legyek. A Városligetben kötöttem ki, leültem a nappal szemben egy kis tisztásra, majd később a várat körülvevő patak mellé. A következőket írtam le közben:
A vízben tükröződő barna színű falevél épp oly volt, mint feltekintve 2 méter magasan a vízszinttől. Lenyűgöz! Sajátos terápiában részesítem magam. Emlékezem, fájdítom szívemet a történésekkel, az érzelmi tetőfokokkal, csúcspontokkal, majd lenullázom őket, hogy mostantól mindez nem ismétlődhet meg. Mi a jó abban, hogy sírás és keserv kövezi/szegélyezi utunkat!? A premier plánba szembesütő nap jobban esett most, mint nyaranta, amikor egy szál nadrágban is alig elviselhető. A zenehallgatásban az a jó számomra, hogy évek óta azt a gitárnyúzást hallom viszont egy számon belül. Vagyis az állandóságában biztonságos. Egy kapcsolatban a partner az évek hosszú sorában megnyilvánuló történésekben – egyes helyzetekre adott válaszreakcióiban – külön-külön reakcióra képes. Az ember szeretné ilyenkor a pillanatot örökkévalónak tekinteni, mindig ilyen érzések átélésére ösztökélni lelkiségét. Azonban ezek a pillanatok pont azért sajátságosak, egyedülállóak, mert ritkán jönnek el. Abban van ránk gyakorolt hatásuk, erejük, hogy ritkán részesülhetünk benne. Ebben rejlik fontossága. A ritkán elérhető/átélhető élmények és érzések elementáris erővel ledöntenek a lábamról.
Hálás vagyok, hogy nekem ennyi jutott! Nem tudtok legyűrni!
Túlságosan érző lélek vagyok, ezt felismerem. Eltávolodnak tőlem, mert félnek tőlem.
A kunyhóba betérve nem az a fontos, hogy mennyi élmény vár rám, hanem az intenzitás mélysége, újra átélhetősége. Az összehozott emlékélmények felidéződnek és elringatnak abban a tudatban, hogy minden rendben körülöttem egy ideig. A Vajdahunyad Várat körülvevő patakban a vízbehulló levelek sajátos kavalkádot mutatnak, talán szép is lehetne. Mintázatuk semmibe révedő bámulásra késztet.
Nos a vízparton levettem a kabátomat, leültem törökülésbe, tenyeremet felfelé nyitva a combomra helyeztem és becsukva a szememet hallgattam walkmanen a Pink Floyd zenéjét. Átjárt a zokogás és nem érdekelt, hogy látnak-e, hallanak-e. Közben bőrömön éreztem a nap melegét, az arcomon lefolyó könnyeket és mérhetetlenül megnyugodtam ettől. Csodálatos élmény volt ez az egész.
Aztán elmentem a West End-be és sétálgatás közben megvettem Vavyan Fable: A pepita macska című könyvét. Majd a körúton sétálva megláttam egy hirdetést egy teázóról. Kisebb vacilálás után betértem. Az emeleti helységben kellemes zene mellett könnyezve ültem. Miért most kell rátalálnom!? Miért most kell ide jönnöm!? 5-6 asztal, angol nyelves beszélgetés hangjai szűrődnek hozzám, a falon mosolygó dzsin képe zöldes árnyalatban és mennyezetre felfelé világító lámpafények a falikarokból

2012. október 20., szombat

Változó apakép

Négyévesen:                                Az én apukám mindent tud.
Ötévesen:                                    Az én apukám nagyon sokat tud.
Hatévesen:                                  Az én apukám okosabb, mint a tied.
Nyolcévesen:                              Apu nem mindent tud jól.
Tízévesen:                                   Apu gyerekkorában biztos minden másképp volt.
Tizenkét évesen:                          Á, apunak erről fogalma sincs! Olyan öreg, hogy már nem is emlékszik a        
                                                   gyerekkorára.
Tizennégy évesen:                        Ne is törődj a faterommal! Olyan régimódi!
Huszonegy évesen:                       Hogy ő? Ugyan már, képtelen haladni a korral.
Huszonöt évesen:                         Na igen, tud ezt-azt, de hát ennyi idő alatt nem is csoda, ha ragadt rá
                                                   valami.
Harmincévesen:                           Talán kérdezzük meg apa véleményét is! Elvégre ő a legtapasztaltabb.
Harmincöt évesen:                        Egy lépést sem teszek, amíg apámmal nem beszéltem.
Negyvenévesen:                           Kíváncsi vagyok, apám hogy csinálta volna ezt. Olyan okos volt, és
                                                    elképesztően tapasztalt.
Ötvenévesen:                                Bármit odaadnék, ha most itt lehetne apám, és megbeszélhetném vele ezt
                                                    a dolgot. Kár, hogy annak idején nem értékeltem az eszét. Sokat
                                                    tanulhattam volna tőle.


2012. október 17., szerda

In memorian Komár László

Tegnap meghalt és eszembe jutott, hogy egyszer régen kaptam tőle egy autogramot a fényképére, ami sajnos ezen a képen már kifakult. Nagyítóval azért még kivehető: Zolinak szeretettel...
Az áldozat (1980) című filmben láttam először, Ó, csak a hajnal jönne már című dalt énekelte benne egy bárban.
Élőben nem láttam koncertet tőle, de emlékszem, hogy nagy médiavisszhangja volt az 50-dik születésnapjára a Kisstadionban adott koncertjének. Régen nem volt Youtube, csak az MTV-n lehetett kivárni az Egymillió fontos hangjegy vagy a Zenebutik műsorát, ahol esetleg leadtak egy-egy videoklipet.
Az első Pepita című lemeze megvolt és karcosra hallgattuk anyámmal.

Születésnapra

Ma ünnepli 33-dik születésnapját Kimi Raikkonen, kívánok neki sok-sok sikeres szereplést akár rallyzik, akár F1-ben versenyez!!

2012. október 15., hétfő

Maratoni futás 10 évvel ezelőtt


10 évvel ezelőtt 2097 egyéni indulója volt a maratoni távnak, idén már 3569-en választották.

A befutóra két kollégám (Attila és Borika) jött el, a csomagból nekik adtam a sört és a csokit.
Az időeredményemmel meg voltam elégedve, szerencsére nem fájt semmim, nem görcsöltem, nem nehezített semmilyen probléma.
Akkor ez volt a harmadik maratoni futásom.

Csatahajó

Nemrég láttam a Battleship című mozifilmet, ahol egy kulcsjelenetben ez a dal csendült fel.

2012. október 14., vasárnap

Élmény


Tegnap egy harmincéves osztálytalálkozón voltam, ahol ezt a verset mondta el egy "lány":


Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem. 

2012. október 3., szerda

Verselek

Kérlek, keress engem, de maradj magadnak / avagy az újra magamra maradás könnyei

Az őszinteségem nem kellett
Így hát szívem mélyére vetettelek
Az odaadásom kevés volt
Lelkem tehetetlen dühvel zokogott

Vágyból épített éjszaka suttogott hozzám
Csillogón fellobogott a szerelemláz
Nem engedte tépelődni a magányt
Majd temetetlenül hirtelen alászállt

Érzem a bánat készülődik bennem
Az öröm csak váratlan vendég volt
Kifosztott a búcsúzkodás félelme
Mit óvatosan tovatűnve reám hagyott

Torkomon felkúszik a szorítás
Itt már nem segít a kivárás
A gyökerestül kitépett érzelem
Tavam csordultig telt és feneketlen

Hívogató habjai ölelésre vágynak
Hogy összetört szívvel belesétáljak
Álnokul csalogat gyönyörű szivárvánnyal
De fenekén elrohadt keresztfával


2012. október 2., kedd

Porsche rekord

Találtam egy régi újságkivágást a mappámban miszerint a Porsche bekerült a Guiness Rekordok Könyvébe. Egy teljesen átlagos 911 Carrera 4 modellt 100.000 kilométeres megbízhatósági tesztnek vetettek alá: hó és jég, dimbes-dombos táj és versenypálya mind-mind szerepelt az útvonalban. Először egy 24 órás sarkköri menet várt a két tesztpilótára. Kanadában, a sarkkörön túl, mínusz 35 fokban a befagyott MacKenzie folyón száguldoztak. Utána átszállították az autót az Egyesült Államokbeli Bonneville-sóstóhoz, ahol régebben a sebességi világrekord kísérleteket tartották és itt is 24 órán keresztül hajszolták a Porschét. Következett az Alpok: egy nap 24 hegycsúcs. Majd Dél-Olaszország és egy versenypálya következett: 2000 kilométeren maximális sebességet tartva végül 256,1 km/h átlagsebességet értek el, beleértve a boxba állások idejét is (ez világcsúcs a négykerékmeghajtású autók között). Az utolsó állomás a Porsche saját tesztpályája volt, ahol a magyar útviszonyokra hasonlító lyukak ls bemélyedések vártak a megtépázott sportkocsira. A Carrera mindezek után nem esett szét alkotóelemeire, így sikerült a rekordkísérlet.

2012. szeptember 22., szombat

2012. szeptember 20., csütörtök

Verselek

Hímezem a nevedet


Fejed fáradtan vállamra hajtottad
Átölelt bennünket az esti alkonyat
Ügyetlen buborékai ereimet felvágta
Hagyott-e nyomot az átélhető most izgalma

Éjjel hozzám simultak ölelő szavaid
Mert kibocsátottál magadból valami érzékit
Én érzelmekben élek, szavaidat elhiszem
Lelkemet simogatja mi egyszerűen szólt: Én szeretlek

Megrezdült a levegő, de nem segíthetek, hogy bennem mi a jó
Talán holnap egyszer csak rád szól
Hogy mi a sok kétkedés között a vigasztaló
A vég nélküli magányt áthidaló

2012. szeptember 2., vasárnap

Verselek

Leomlott a szívmagány templomom

A magány korán kiűzött a gyerekszobából
Semmit se tapasztaltam a test és a lélek mámorából
Régből átkozott jelképek nehezítették a mindennapot
A szeretet úgy élt bennem, mint távoli visszhangok

De ez már csak a múlt, mi az egyedüllétnél szomorúbb
Ahol könny és ima a sötétben megfájdult
Bolyongott céltalan, zokogott, sírt és meg-megállt
Szótlanul vánszorgott a csillapíthatatlan ábránd

Valód nemcsak átsegítő állapot, a múlt tagadó vígasza
Rám tekintő szemed, s mosolyod, mint a vágyaim királya
Könnyes hódolat remegtet át, te lettél a hajnal nekem
Békéd a legnagyobb adomány, elfelejtett álmaim életre kelnek

Táncra perdült eleddig mozdulatlan árnyékom
Nem múló új fájdalmat keltve azóta kutatom
Mikor vájtak belém az első becsukott ajtók
A szeretet nélküli éveket ezennel ünnepélyesen kidobom

Visszaút nélküli szíved megaranyozott egy késői napsugárral
Mint némának hitt drága szavak suhanásával
Csillaghulló tóparti éjszakán kínomból örömet csinált
Rejtelmet zengő, fájó és bolondos szerelem ránk is vár

Szereteted bennem önmagát látva a mosolyt ajkadra lopta
Oltárkövemen boldogságod nem a hirtelen távozás pillanata
Minden mi tiéd volt, mostantól enyém is
Mesében zsongó szívünk az örömét megérdemli

Hátat fordítva utoljára magamnak
Elsuttogom az esőnek vérző szavakkal
A túlhajszolt álgyönyörrel megborzadhat
Fuldokló költészetem ezennel elhallgat


2012. augusztus 31., péntek

Gyertya testem lassan leég


                          Átfolynak a fények, kezeim között
                          Elfogy az út is, lábam előtt
                          Felcsap a hullám, fel a fejem fölé
                          Lehúz a mélység, az istenek közé

                          Erős szembe széllel, mit is tehetnék
                          Idegen átutazóként, kihez mehetnék
                          Elkopnak úgyis a homok szemek
                          Kitárt örök létnek, szeretője leszek

                          Árnyékomat végleg szabadon engedem

2012. augusztus 30., csütörtök

Munkásember

Pár éve voltak próbálkozásaim a korongon, de suta volt a kezem. Valahogy nem akart összeállni sem pohárrá, sem mécsessé, sem tányérrá. Vagy a sebesség volt a gond vagy a kezemet/ujjaimat szorítottam rosszul.
Úgy a legjobb, ha maradok a szivacsolásnál és kemence rakásnál.

2012. augusztus 28., kedd

Nagyikkal

26 éve készült ez a fénykép Siófokon apám szüleinél mindkét nagymamámmal. A háttérben jobbra apai nagypapám áll. Gyerekkoromban mindkettőjüknél sok időt töltöttem az iskolai szünidőkben és persze azon kívül is, persze jó dolgom volt, mert unokaként elkényeztettek. Szerettem őket!

2012. augusztus 24., péntek

Régiség

Ez egy SONY TC-630 típusjelű szalagos magnó, ami 85 W-ot tud. Alsócsernátonban a Haszmann Múzeumban találtam rá.
Tape speeds: 4.8, 9.5 and 19 cm/s
Reel Size: 7 inches or smaler
Frequency response: 30 to 22,000Hz
Power output: 15 watts per channel
Recording level meteres: two VU meters
Dimensions: 454 X506 X 294 mm
Weight: 21 kg
Egy fórumon azt találtam, hogy 1969-es modell.

2012. augusztus 22., szerda

Csapongások

Szóval minduntalan felötlik bennem, hogy különféle állomásokat érek el az életem során. Korábban ezeket inkább házikóknak neveztem el, ami igaziból nem is változott sokat. Azt gondoltam annak idején, hogy a kapcsolataim révén egy-egy házikót építek/építünk a "másikkal" és mindez az én erdőmben történik. A házikókba behordunk találkozásaink lévén különféle élményeket, tárgyakat, zenéket, hangulatokat, ízeket, színeket... Mindegy ki helyezi el őket a polcokon, falakon.
Aztán ahogy múlnak az éveim egyre másra köröket írok le az erdőmben és meglátogatom ezeket a házikókat. Persze nem feltétlenül sorrendet állítva, hiszen nem tudhatom mi vár rám. A lényeg, hogy nincs állandóság benne és nincs örök érvényű megmondhatósága, hogy az évekkel későbbi házikólátogatásnak milyen kimenetelű élményei lehetnek. Lehet kissé bonyolultnak tűnik, azonban megbízhatóan ott vannak és körülvesznek. Voltak házikók, amiket sokadszor elkerültem és egyszer csak benyitottam az ajtón, majd elgondolkodtam, hogy mik történtek velem annak idején. Néha ingerek (egy bisztróban meghallott zene, egy illat, egy töredék mondat) vezetnek el a házikók foteleibe, néha saját magam fordulok felé és benyitok, hogy megértsem mi volt, esetleg van-e folytatása történetünknek és ezáltal, mi várható. Dilemmázom, töprengek, variálok különféle szituációkat a magam megnyugtatására.
Vannak elgondolásaim helyzetekkel és személyekkel kapcsolatosan, amik hosszú évekre elnyúlhatnak, ám, ha belegondolok ez egy emberöltő tekintetében semmiség. Itt iskolai szerelmek, szülői szigorítások, körúti látványok kerülhetnek előtérbe, a koncertélmények, "létfontosságú" beszélgetések persze ugyanolyan fontosak voltak. 
Emlékszem egy lányra, akit az anyja révén találtam meg, hogy megszólíthassam. Az anyja fodrász volt, munkaideje befejeztével hazaindulásos lekövetésben részesült, majd leolvasva a leveslesláda címét, írtam néhány sort a lehetséges találkozás reményében a lányának. Aztán sikerült párszor találkoznom vele, nem jártunk kézen fogva, nem szeretkeztünk, ám neki mondtam el először fejemet az ölébe hajtva, hogy a nagymamám meghalt. Nem tudom merre tart élete mostanság, a házikónk itt lezárult.
Egy másik házikó sok-sok éve alapozódott meg, sokáig reményekkel volt teli aztán elmerültek a feledés és a mindennapok homályába. Aztán apró nem irányítható véletlenek feltépték a régi lakatot és beengedtek ismét a szobába. Remények igazolódtak és úgy hiszem a házikó építés sem volt véletlen annak idején.
Ezt néhány alkalommal minden bizonnyal elmondhatom, mert annyi önbizalmam csak van, hogy megítéljem a dolgokat, lehetőségeket, embereket.
Az átszoktatott balkezességem rávilágított néhány érdekességre. Hogy nem lehetek önmagam, azt szerintem nagyon sokszor feszegetem! Vállaltam 1984-ben, hogy nem az érettségimmel adott végzettségemmel szeretnék dolgozni, 1988-ban, hogy élni akarok a szüleim nélkül, 1997-ben, hogy élni akarok a házasságon kívül, 2008-ban, hogy élni akarok a választottammal.
Lehet, hogy valami nincs rendjén velem, azonban hiszem, hogy felismerve a karmámat a magammal hozott lelki terheket megoldhatom. Háromszor volt eltörve a balkezem, minden sérülés utalás, amely a vészjelzéstől a segélykérésig terjedhet. A maradandó hegek a kézen szinte mindig lényegbevágó feldolgozatlan élményekre utalnak. 
Persze jó volna tudni, hogy az engem körülvevő "mások" házikói mivel vannak tele!?


2012. augusztus 21., kedd

A víz öröme

A boldogság millió alakot ölthet - éppúgy, mint a művészi önkifejezés. Szükségünk van grandiózus és emlékezetes dolgokra - hosszan tartó szerelemre, barátságra, nagy eredményekre, zenére és felfedezésekre. De szükségünk van az apró bolondságokra is: Stan és Panra, az esőre az ablakon, macskákra az ágyon, gombákra a fűben, dupla szivárványokra, a hangulatvilágításra, a függöny felvonására, a frissen sült kenyér illatára...

2012. augusztus 1., szerda

Ördögkatlan fáradozások


Tavaly Palkonyán a Míves Mag Műhely családi programot nyújtott a MárkusZínház mellett illetve közreműködésével a délutáni Égigérő fa című bábelőadásához.
A történetben különféle helyszíneket elevenítettünk meg kézműves foglalkozások keretében. Úgymint mézeskalács díszítés, nemezelés, csuhézás, agyagedény festés, és mellette volt sárkányos bátorság próba, mocsárjárás, magok őrlése, tésztamadárka sütés.




Palkonyán a Malompark elnevezésű helyet kaptuk a patak mellett, amit be kellett telepítenünk a foglalkozások kellékeivel.





Alig fejeztük be a kézműves foglalkozások állomásainak berendezését, már jöttek az első érdeklődők. És egész nap folyamatos volt a rendezvény látogatottsága.





Ahogy elkészült Zsuzsa iránymutatásával és a kellő ügyességgel feldíszített mézeskalács, mehettek tovább a "molnárok".






Ennél az asztalnál Tünde segített a tésztából formázott madárkák díszítésében, melyhez mákszemeket, szezámmagot, felvert tojássárgát használtak, és utána kisütötték.





Természetesen időbe telt, amíg a mézeskalácsok és a madarak végleges formájukat elérhették. Sok feladat várt a próbatevőkre és tetszőlegesen választhattak a sorrendben. A próbák elvégzését egy előre kiosztott "menetlevélben" igazoltuk tollal vagy pecséttel.




Ennél az állomásnál Anikó segítségével és útmutatásával festették ki az előre kiégetett agyagtányérokat.






A molnárlegény jelöltek pedig magokat válogattak.......





őröltek......







Természetesen ennél a leendő molnárlegénynél eltekintettem a gabonával teli zsák malomba való elvitelének feladatától, inkább mütyürkéztünk.




Délután voltunk stratégiai megbeszélésen a MárkusZínház tagjainál, hogy kitaláljuk mivel foglaljuk le a családokat vasárnap az 5. Ördögkatlan Fesztivál keretében meghirdetett János Vitéz bábelőadás napján. Nos a mese ismerete fontos, lesz "passzus", amiben a tavalyihoz hasonlóan igazoljuk, ha Kukorica Jancsi és Iluska a próbákon megfelel. Tündérországba csak az léphet be, akinek minden próba sikerül, de természetesen csak annyira vagyunk szigorúak, amennyire a mese. Inkább a hangulat a lényeg és a játékosság, hiszen ez örökre bennünk marad....

Verselek

                                                        Philadelphia

                                            Az örök igazság hamar utolért
                                      Távoznom kell idő előtt, vajon miért?
                                      Mégsem zárhatom le a boldogság útját
                                          Most a baráti jobbod a vigasztalás

2012. július 28., szombat

Sárgabélü dinnye


Nosztalgiáztam egyet tegnap ezzel a nyári csemegével, hiszen utoljára valamikor a 70-es években a nyári úttörőtáborban, Dunabogdányban ettem ilyen sárgabélü görögdinnyét. Behűtve, fagyival isteni:)

Kőszeg

Kőszegen jártunk a minap, a szállásunk a Jurisics vár bejáratánál volt, az ablakunk a Hősök kapuja felé nézett. Tavaly ősszel még átalakítás alatt volt a belváros két jellegzetes és emlékekkel teli tere, mostanra nagyon szép lett.
A vacsorára elfogyasztott csülök Pékné módra sült burgonyával és legurítva Arany Fácán sörrel megtette kellően jótékony hatását, hogy kellemes emlékekkel térjünk haza.
És ha minden jól megy, akkor visszatérő utazók leszünk ebbe a gyönyörű és egyáltalán nem zsúfolt, tiszta városba.



2012. július 20., péntek

Kenyérsütésem Erdélyben

Meghívásos alapon jelentkeztem hagyományos kenyérsütésre, ami mint később kiderült "hajnalban" kezdődött reggel fél 7 körül. Ez annyiból volt necces, hogy minden este hulla fáradtan feküdtem le, mert "fáradozóként" mindig volt dolgom egész nap. Erről majd később szintén beszámolok.
Szóval mire felébredtem (kicsipásodtam), magamra öltöttem némi ruhaneműt, már az elejét elmulasztottam, mert a fateknőben ott hömpölygött az összekevert kenyértészta.
Midőn csatlakoztam a gyúráshoz segítőm/irányítóm elmagyarázta a dolgok mibenlétét. A lényeg, hogy én, aki mezei 1 kg liszt hozzáadásával készítem otthon a kenyeret itt 10 adag, darabonként másfél/2 kg-os kenyereket sütnek. Mire befejeztük a gyúrást "megizzadt a gerenda" - ahogy mondják. Szerintem a verejtékem is benne volt vastagon...
Mikor odaértem és elkezdtem segíteni a tésztagyúrásban, már javában fűtötték a kemencét. Érdekességképpen megemlítem, hogy aznap viharos időjárás kerekedett és ilyenkor gyakori, hogy az elektromos hálózatot lekapcsolják biztonsági szempontokra hivatkozva. Nos a kemence természetesen hagyományos fűtésű volt, így nem befolyásolta az elektromosság kimaradása.
Valamikor délután hívtak vissza a tett helyszínére, hogy az elkészült/kisült kenyereket gondozzuk. A vastagon megégett héját kellett leverni késsel, falapáttal és a végén letisztázni reszelővel, amitől szép sima lett. Utána mind a tíz kisült és lepucolt kenyeret visszatettük a szakajtóba, majd levittük a pincébe, hogy hűljenek, majd este a meghívott vendégeknek zsíros kenyér alapot adtak.




2012. július 18., szerda

A hagymás nápolyi története

Az úgy történt, hogy kirándulni vitt minket a házigazda (Lacika) és mire a célhoz érkeztünk nagyon megéheztünk. Éhes vagyok - felkiáltással beiramodtunk a helyi élelmiszer üzletbe azzal, hogy nápolyi szelet azért biztosan van nekik. Nos a választékot elnézve az édes nápolyiból hagymás, sonkás, disznósajtos zabálás kerekedett.

Közben többen térültek - fordultak az üzletbe és nem kis rökönyödéssel figyelték étkezésünket. A napközben legeltetett pacik is hazafelé tartottak az utcán.
Ha ezt máshol látom talán el sem hiszem. Utána megtekintettük a helyi történetet megörökítő Gomba Múzeumot, ahol fényképekkel és lakberendezési tárgyakkal mesélték el a helység történetét.

2012. július 10., kedd

Defekt

Visegrádról hazafelé az M60-as autópályán 90-es tempóban, megrakodva kerámiával, mintha négyen utaznánk és 34-36 fokos külső hőmérsékletben "fáradásos" defektet kaptam. A gumi 2005-ös gyártású volt, a profilmélysége alapján még bírhatta volna. Az autó (Suzuki Wagon R+) elkezdett erőteljesen rázkódni, az egyenesfutása megszűnt, a belső zaj megnőtt. Mindezeket észlelve pár másodperc leforgása alatt lehúzódtam a leállósávba, kiszállva az autóból megláttam, hogy a bal hátsó kerekem szállt el. Láthatósági mellényt húztam fel, kihelyeztem az autó mögé az elakadásjelző háromszöget és 16 perc 56 másodperc alatt ki-bepakolással együtt elvégeztem a kerékcserét. A mobiltelefon stopper funkciójával mértem. Az öröm az ürömben, hogy nem városban, nem lejtőn, nem éjszaka és egyéb nehezítő körülmények között talált meg ez a defekt.
Ez maradt a felnin, a körkörös szétszakadásból gondolom, hogy elöregedett a gumi, mert az autópályán sehol nem volt törmelék vagy egyéb kiálló felület.

2012. július 2., hétfő

Verselek


Már enyhülök


Könnyező szemem békéddel lefogtad
Gyógyító csendességeidben sebeim megragyognak
Nem engedve, hogy gondoljak az elmúlásra
Szelíden megérintő kezedtől többé nem sajognak


Lebbenj fájó emlékeim közé, kergesd őket messzire
Ne találja meg őket többé senkise
Mostantól tűnjenek el mindörökre
Bolyongva a végtelen semmiben


Mennyire fáj mikor valaki harmóniánkba tép
Szívemet szorítja, ahogy közénk lép
Olyankor visszavárom halk szavad
Mint átjáró szunnyadó alkonyat


1997.05.30.

2012. június 17., vasárnap

Csodás színek, színcsodák

A legújabb kutatások egy régi kínai gyógymód helyességét ismerték fel és erősítették meg. Eszerint a színeknek erős hatásuk van testünkre és lelkünkre. Segítenek jobban elviselni a hétköznapokat, boldogabbá teszik életünket - sőt, néha még a gyógyulásba is besegítenek.


Lila - találékonnyá tesz

A lila a kék és a piros keveréke, vagyis hatása valahol a nyugtató és az energetizáló között van. Ez azt jelenti, hogy idegesség esetén egyszerre lazít, illetve megerősít. Ez hangulati válságok esetén különösen előnyös. A lila többet tud, mint kihúzni a gödörből: aktiválja az agy kreatív központját, serkenti a szellemire való koncentrálást. Ha tehát sürgősen jó tippre van szüksége, határidőre meg kell találnia a megoldást, lila filccel írja fel ötleteit! Aztán dőljön hátra, és hagyja, hogy beugorjon a legjobb megoldás!
Hatása testünkre: fájdalomcsillapító.


Piros - az energiabomba

A pirosnak erős hatása van: szabályozza adrenalin-termelésünket, így köze van a hormonok kiválasztásához is. Ettől a színtől bárki erősebbnek, életrevalóbbnak érezheti magát. Sokszor már egy csokor vörös virág elég hozzá.
Hatása testünkre: minden más színnél jobban növeli a pulzusszámot, a szívverést és a vérnyomást, azaz segít a vérkeringési zavarokon, gyomorsav-pangáson, valamint helyrebillenti legyöngült szervezetünket.




Zöld - figyelmessé tesz

A zöld kiegyensúlyozó, testet-lelket-szellemet nyugtató hatása mindenki számára ismert.
A természet színeként harmóniát teremt, és konkrét segítséget nyújt a mindennapokon. Szeretné, ha mások jobban odafigyelnének, amikor Ön beszél? Például családi kupaktanácsnál vagy az irodai beszámoló során öltözzön zöldbe! A szem retinájának ugyanis különösen sok receptora fogékony a zöldre. Vagyis ez a szín vonzza a tekinteteket. Jó mellékhatása, hogy egyidejűleg ellazít, nyugodtabbá teszi a légzést, kisimítja az izmokat, tehát lámpaláz esetén is segít.
Hatása testünkre: álmatlanság, túlerőltetett szemek és fertőzések ellen jó.


Sárga - a gondolatébresztő

Aki valaha is belépett már sárga szobába, az tudja, hogy a sárga nevettet. A sárga automatikusan vidám, napsugaras jókedvre derít. Ám - és ezt kevesen tudják - tesztek bebizonyították, hogy javítja a gondolkodást. Hogyan? A ragyogó szín aktiválja agyunk vizuális központját. Ami sárga, azt megnézzük, és már meg is jegyezzük. Érdemes a feljegyzéseket sárga cetlikre írni, vagy fontos adatokat sárga kiemelő filccel kihúzni.
Hatása testünkre: megemeli a vérnyomást, és segíti a májat a méregtelenítésben.

Így hatnak a színek

Egyszerű elven működnek a színek: mindegyiknek megvan a maga hullámhossza. Ha ezeket az energiákat testünk felveszi, akkor befolyásolják a szívverésünk, a vérnyomásunk és az anyagcserénk ritmusát. A felvételben nagy szerepe van a szemnek és a látásnak, hiszen a környezetünkből jövő jelek 83 százalékát a látóidegek közvetítik az agynak. Érzékelésünk további 11 százalékát teszi ki a hallás, 3 százalékát a szaglás.
A színeket azonban elektromágneses sugárzásuknak köszönhetően bőrünkön keresztül is magunkba szívhatjuk, mégpedig tapintással.


Kék - a kilók ellen

Egy fogyókúrás tanulmány a legutóbb kétcsoportnyi emberrel dolgozott. A tesztszemélyek felénél kék villanykörtét csavartak a hűtőbe, a kontrollcsoportnál maradt a hagyományos fehér világítás.
A "kék fogyókúrázók" sokkal több kilótól szabadultak meg, mivel a kék szín csökkenti a stresszt. Nézzen rövid ideig valami kékre, pulzusa máris lassulni kezd, testhőmérséklete csökken! Márpedig a legtöbb ember csak azért eszik, mert feszült, és idegességét vezeti le az evéssel mint pótcselekvéssel. Későn reagálnak arra, amit rágóizmaik megőröltek. Mivel a kék nyugtató és lazító hatású, optimális színe a hálószobáknak. Elég, ha az ajtó vagy az ágyneműhuzat kék (lehetőleg égszínkék!) színű, az alvászavarokkal küszködők máris megszabadultak problémáiktól.
Hatása testünkre: migrén, magas vérnyomás, idegesség, fertőzések, viszlát!



Barna - kiegyensúlyoz

Fáradt, talán szomorkás és nyomott a kedélye? Bizonyára gyakran nyúl ilyen hangulatban egy szelet csokoládéhoz, iszik kávét, teát, vagy szív el egy cigarettát. Mindez barna, mégpedig nem véletlenül! Nem, nem a koffein ébren tartó erejére, hanem a földszín nyugtató, kiegyenlítő, harmonikus hatására gondolunk. Kicsit feléleszti, ha depresszív, és megnyugtatja, ha túlpörgött vagy kapkodó. Az egyetlen gond a barna dolgokkal, hogy az ember nagyon tud hozzájuk ragaszkodni. Márpedig a függőség nagyobb károkat okozhat, mint amekkora hasznot hoz. Persze a barnának van még egy meglepő titka...
Hatása testünkre: ... szexuális vágykeltő. Barna fűszer formájában a borban (szegfűszeg vagy fahéj), vagy desszertként (legyen mondjuk csokipuding) egyformán jó formába hozza randi előtt.


Narancs - jó emésztés

Rossz a kedve? A narancsszín boldogságot, életvidámságot sugároz. A félős, szégyellős embereket bátrabbakká, kezdeményezőbbekké teszi. A meleg, erotikus árnyalat stimulálja a vágyat, de erősíti az emésztőszerveket és az ellenálló képességet is. Használjon például narancssárga müzlistálat, hogy megjöjjön az étvágya, és vásároljon ugyanilyen színű salátástálat a buli kedvéért.
Hatása testünkre: székrekedés, feszültség és megfázás esetén segít.



Ha fogyni szeretne, kerülje a rózsaszínt!
Dobja a szemétbe a pink szalvétákat és a rózsaszín terítőt! Ez a szín ugyanis étvágyserkentő - ahogy a piros szín is - izgatóan hat, növeli a pulzusszámot, a vérnyomást, és ezzel együtt az étvágyat, még akkor is, ha már teleette magát.



A legfontosabb színterápiák

- Színeset enni
Akut betegségeknél sokszor javasolják az orvosok, hogy bizonyos színű ételeket fogyasszunk. Mégpedig lehetőleg nyersen, mert főzés közben a szín veszít hatásából!
Kék: vöröskáposzta, áfonya, kékszőlő, füge, szőlőlé
Sárga: paprika, kukorica, curry, vanília, banán, ananász, narancs dzsúz, sárgaborsó
Zöld: brokkoli, spenót, zöldbab, alma, körte, friss fűszerek (petrezselyem, oregánó)
Viola: padlizsán, feketeribizli, nektarin, bodza
Narancs: répa, sütőtök, sárgabarack, sárga kaliforniai paprika, mandarin
Piros: paradicsom, cékla, eper, csipkebogyó, csilipaprika

- Színeset inni
A színes környezet hatását erősíti, ha a vizet a kívánt színnel 15-30 percig megvilágítja, majd rögtön megissza.

- Színeket belélegezni
Csukja be a szemét, és képzelje el a kívánt hatásnak megfelelő színt! Képzelje el a színes levegő útját a szájától a tüdejéig, a hasáig! Lelki szemei előtt a szín szétáramlik végtagjaiban, a szín energiája tudatos lélegzése során elönti egész testét.

- Besugárzás színekkel
Egy egyszerű, 25 wattos égőt mázoljon be hőálló színes festékkel! Csavarja be egy kisebb (mondjuk íróasztali) lámpába, majd a beteg testrészre irányítva fényét naponta kétszer-háromszor 5-20 percre világítsa! Három nap után emelheti először az adagot. Például:
Étvágytalanság: 15 percnyi narancssárga besugárzás a hastájékra.
Hasmenés: napközben 12 percnyi narancssárga a test középtájára.
Koncentrációzavar: naponta kb. 12 perc besugárzás kék színnel először a fejre, aztán a hátra, végül a mellkasra.
Reggeli morgolódás: öt percig sárga a fejre, majd öt perc lila.
Fáradtság: Felkelés után húsz perc sárga a hátnak.
Hányinger (utazás előtt): Indulás előtt húsz perc zöld a szívtájékra, hogy ne érezze rosszul magát.
Rosszkedv: délben és este kék besugárzás 12 percig a fej és a szív irányába.
Fáradt lábak: hetente kétszer 12 percnyi piros a csípőnek.
Sok munka miatti stressz: délután és este tíz perc zöld először a mellkasra irányítva, majd a hátra.
Székrekedés: 10-20 perc sárga fény a hasnak, majd a hát közepére.

Kedvenc színe elárulja

A színpszichológia ma már önálló tudományág. Segítségével megmondhatjuk, az egyes színek kedvelői milyen személyiségjegyekkel rendelkeznek.

Piros: öntudatos, nyílt, akaratos, szenvedélyes, de gyakran szeszélyes, keresi az alkalmat a vitára, sokszor slamposnak érzi magát.

Narancs: jó haver, barátságos, megelégedett, szívesen áll a középpontban, gourmand, ám nem mindig akar alkalmazkodni, alaptermészetéből fakadóan facér, néha nincs étvágya.

Sárga: boldog, okos és fantáziadús, szeret utazni és jó csapatfőnök, de renyhe az emésztése és bátortalan.

Zöld: barátkozó, udvarias, őszinte, engedékeny, viszont könnyen megsértődik, a vérnyomása pedig alacsony.

Kék: gondoskodó, segítőkész, sokszor aggódó, ám néha nem tud figyelni, fejfájással küszködik.

Barna: türelmes, földhözragadt, kellemesen nyugodt, életélvező, ugyanakkor fél a döntésektől, néha lusta, és képtelen védekezni, székrekedésre hajlamos.

Lila: praktikus, kreatív, többnyire optimista, ámde gyakran nyugtalan, és nehézségei vannak az elalvással.








2012. június 14., csütörtök

Foci EB

Még nem játszották le a csoport az összes mérkőzést, ám tippelnék a végére. A legjobb négy szerintem Németország, Csehország, Franciaország, Spanyolország.
Anglia eddig csalódást okozott, Írország elvérzett, Hollandia kevés volt, Dánia nem rossz, a hazaiak (lengyelek) lelkesek, az oroszok kemények mint mindig és a nagyok, mint spanyol, portugál, német hozzák a tőlük elvárhatót.