2018. augusztus 28., kedd

Én, a lábszagcsempész

Szombaton olyan fél 11 körül érkeztem Szigetmonostorra. Több utcával arrébb tettem le az autót, aztán, amikor megtaláltam a versenyközpontot közelebb merészkedtem. Vettem tombolát 500.- ft, átöltöztem, nézelődtem, aztán felfedeztem, hogy a frissítőpont előtt kihelyezett padokon lévő sorszámozott doboz az egyéni versenyzőknek “kedveskedik”. Visszamentem a kocsihoz, összeállítottam egy zacskóba mire lehet szükségem és beletettem. Rajt előtt nem futottam semmit, csak elvégeztem a szokásos bemelegítésemet boka,- térd,- csípőkörzésekkel. Egyáltalán nem voltam álmosan fáradt, féltávnál ittam először az otthonról hozott kávémból. A kőrözés egyáltalán nem zavart, az első órában azt figyeltem milyen furcsa a sok szembenjövő fejlámpás futó látványa. Aztán kezdett szétnyúlni a mezőny és lassan megkaptam az első lekőrözéseket. A mezőnyben ott volt Csécsei Zoltán, Vágó Bogi, Kelemen Anett. A frissítőasztalon kész kánaán várt rám, olivabogyót, paradicsomot, csokit, sósmogyorót, vajaskenyeret, banánt, mazsolát vettem magamhoz. Hozzá vizet, iso-t, colát ittam vegyesen, a sajátomból pedig kávét és teát. Aztán az elején beálltam két lány mögé, mert számomra jó volt a tempójuk. Később elhagytam őket, mert belassultak. Fél 3 után elkezdett esni az eső és a verseny végéig kitartott, ez egy ilyen műfaj, ezt mondogattam magamnak. Aztán azt is, hogy nekem ebben az évben ez a kiemelt fő versenyem, mert sosem futottam még éjszaka 6 órán keresztül. Mivel a felkészülés 12 hetére előírt kilométereket lefutottam, így üzembiztosan mentem végig itt is. Szerencsére nem hátráltatott semmi probléma. Zenét az elejétől végig hallgattam és talán háromszor a hatására gyorsabban is futottam, hogy az engem leelőzővel lépést tartsak. Holtpontra nem is nagyon emlékszem. A hivatalosan mért eredményem 49 km 655 méter lett, ami 4 kilométerrel több, mint áprilisban Sárváron. Érdekes módon a sok várakozás ellenére nem éreztem semmilyen eufóriát, lelkesedést vagy csalódottságot. A korábbi versenyek érzelmi hullámvasútai elmaradtak. Szerintem jó volt a felkészülésem, jó volt a verseny, “sima liba!” Hétfőn kiváncsiságból lementem futni, hogy miként bírom majd. A regenerálódásom jónak mondható, nem fáj semmim.

2018. augusztus 7., kedd

Merengések a múltban

Mostanában különféle összegzések jutottak eszembe a futásaim alatt. Úgymint életterek, lakhatások, munkák, kapcsolatok. Megpróbálom összerendezni őket az alábbiak szerint.

Lakcímek: Majakovszkij utca (ami persze a rendszerváltás után Király utca lett),
                 életem első korszaka itt telt, tágabb környezetként említhetem a Klauzál teret és egy 
                 másikat, ahol most szűnt meg az olimpiai bajnok kenus Wishmann Tamás kenus kocsmája.
                 Szépvölgyi út itt lakott az anyai nagymamám, akinek nagyon sok mindent köszönhetek. 
                 Nagyon sok zsebpénzt és kaját kaptam tőle, halála után ott éltem egy keveset. Itt borultam 
                 a forgószékben ülő lány ölébe, hogy szomorkodjak egy kicsit.
                 Varsa utca ekkor költöztem el otthonról, ami anyámnak cseppet sem tetszett. 1 szobás 
                 földszinti lakás volt, szerettem ott lenni, lelkes voltam, bizakodtam. A lakásavatón elvittek 
                 a rendőrők ittas vezetésért. Az apósomnak kulcsa volt a lakásunkhoz, és, amikor egyszer 
                 kora délután hazaérkeztem, ő nyitott ajtót alsónadrágban a zárban való babrálásom után, 
                 és megkért menjek járjak még egy keveset. Erre mit kellene reagálni, azóta sem 
                 beszéltünk róla. 
                 Lőpormalom utca a házasságom itt teljesedett ki, ide született Zsófi lányom. Ez már 
                 másfél szobás lakás volt, de olykor nagyon-nagyon szűknek tűnt. Volt hozzá garázs, ahol  
                 egy elég emlékezetes jelenet zajlott le.
                 Bajza utca ez egyszobás albérlet volt a válásom után, ahol részegen telehánytam a kádat és 
                 itt hallottam egy hajnalon a rádiót hallgatva, hogy Diana hercegnő meghalt. Amikor 
                 kiköltöztem a háziak kutyája megmart, pedig előtte bejárt hozzám, simogattam többször.
                 Erzsébeti albérlet itt az utcára nem emlékeszem...családi ház volt több helységgel, amiből 
                 csak egyet béreltem. Számitógépen autóversenyest játszottam, amikor nem tudtam aludni. 
                 A párom itt köszöntött fel születésnapom alkalmából. Itt fényképezett le boroválkozás 
                 közben, amikor is meztelen voltam. Innen kellett leggyorsabban kiköltöznöm, mert a tulaj 
                 haza hozta az anyját a kórházból.
                 Kolozsvári utca itt kellett a nullából valamit teremteni, de nem sikerült. a párom sok évvel 
                 fiatalabb volt és a tervek nem egyeztek egy idő után. Sokat álltam késő esténként az 
                 ablakban őt várva mikor érkezik haza egy buli után. A felső lakó a nyitva felejtett csap 
                 miatt leáztatott és a kifestésért cserébe a tulaj elengedett némi bérletidíjat.
                 Óbudai vámhivatal szolgálati lakása  itt a földön aludtam, Nokia telefonom volt, ez volt 
                 életem legkisebb, legminimalistább élettere.
                 Fiumei út szintén szolgálati férőhely volt, a folyosó végén konyhával, fürdővel. A 
                puritánsága ellenére sok élményt kaptam innen. Az egyik szobatársam a mai napig 
                barátom, pedig sokfelé sodort minket a sors. Szabadidőmben mandala rajzokat színeztem,                    üveget festettem, sokat futottam és ezáltal utaztam az országban.
                Kőris utca ez életem legfontosabb állomása. Se apám, se anyám nem hagyott rám semmit, 
                amiből bármit is kezdhettem volna a lakhatásomat tekintve. Ezt saját erőből értem el. Erre 
                büszke vagyok. 40 éves koromban talált meg ez a lehetőség, hogy önállóan, minden 
                segítség nélkül alapot fektethetek le. 
                Szitakötő utca ez egy 180 fokos fordulat volt az életemben, mert városi gyerekként 
                belecsöppentem a kertvárosi létbe. Gyümölcsszedés, fűnyírás, gallyazás, kertgondozás, 
                öntözés, sövénygondozás, kutyák, macskák, madarak.
Állások:  A Rondella Borozó a Belvárosi Vendéglátóipri Vállalat egyik melegkonyhás 
                vendéglátóipari egysége volt a Régiposta utcában, a legnépszerűbb étel a cipóban sült 
                csülök volt. Mellette üzemelt egy Gösser Söröző, a tulajt Döncinek hívták. 
                A munkát nem szerettem, de muszáj volt, anyám az érettségit követően kijelentette,                              hogyha nem dolgozom feljelent munkakerülésért. Itt találkoztam egy taxissal, akinek a 
                hatására jelentkeztem a Főtaxihoz állásra, megküldték a felvételi adatlapot, de lemaradtam 
                róla. A barátnőjével, aki szintén a borozóban dolgozott jóban voltam egy darabig, 
                Svédországba készült akkoriban.
                A vendégek érkezését Gál Erzsébet intézte, aki Kibédi Ervin élettársa volt. Néha
                anyámmal elmentünk hozzá, és egyszer ott volt a "művészúr" is. Mutatott olyan tollat, 
                amiben kvarcóra jelezte az időt.
                Kelenföldi Sport Klub sportpálya büféjében jaffa/málna szörpöt, kőbányi világost,                                hagymás zsíros kenyeret árultam és nyírtam a füvet, vonalaztam a teniszpályát,
                takarítottam az öltözőket festés után. A tulaj egy tévébemondó volt, de a nevére nem
                emlékszem és nem volt szimpatikus. Viszont itt hallottam szájharmónikázni még
                szárnybontakoztatása idején Ferenczi Györgyöt.
                IKV ezt a nagymamám lakószomszédja ajánlotta katonaság után, lakásfelújításhoz
                mindenféle anyagot adtam ki a szerelőknek. Nulla anyagismeretm volt, de beletanultam,
                targoncát vezethettem. Itt ért az 1987-es nagy havazás, amikor megbénult a város és 
                gyalog mentem dolgozni. Amikor elmentem a főnököm úgy engedett el, hogy amennyiben
                nem válnának be a jövőbeni terveim visszavár.
                Volán Tefu itt szereztem meg a teherautóra érvényes jogosítványt és vezethettem Latvia és
                IFA tehergépkocsit pótosan. Érdekes volt a sok felkeresendő helyszín miatt (Budafok
                Pezsgőgyár, Caola, Zwack Unicum), de a műszaki tartalom és a telepvezető korrupciója
                miatt kiléptem.
                Táncsics Mihály könyvesbolt volt a következő állomásom, ahol eladóként
                tevékenykedtem. Szerettem a könyvek illatát. Néha Commodor 64 géphez kellet ajánlani
                játékot, de nagyon lassan töltött be a játék, viszont a bakelit lemezeket én rendelhettem egy
                idő után, illetve javaslatot tehettem. Aztán egyszer úgy adódott, hogy elmehettem az ORI
                székházba, ahol újdonságképpen a megjelenő LP-k kapcsán élőben lépett fel Anita, az Első
                Emelet és még néhányan. Javasoltam, hogy gyártassanak névjegykártyát és az eladott
                könyvek mellé csomagolják be. Az Exotic dobosa egyszer benézett a boltba...Az első
                fizetésemből krómozott Maxell kazettát vettem, ami akkor baromi drágának számított
                300,-ft-ért. Itt tapasztaltam meg a kereskedelem árnyoldalát is, a decemberi szombat-
                vasárnap nyitvatartásával megugrott a bolt bevétele, januárban ezért a főnök kapta a
                jutalmat.
                VPOP az anyósom javaslatára elmentem egy felvételi beszélgetésre, aztán a testületnél
                ragadtam huszonvalahány évre. Számtalan parancsnokot, pénzügyminisztert
                elfogyasztottam ez idő alatt, a munkámat többnyire szerettem, a militari részét nem
                annyira. Nyilván az alárendeltség meghatározta ezt az egészet, de túl vagyok rajta. II.
                János Pál pápa látogatásakor pont szombaton kellett mennem szemlére, rengeteg útlezárás,
                terelés nehezített, a rendszerváltáskori hídlezáráskor gyalog mentem haza a budaőrsi
                munkahelyemről. Kezet foghattam Arnold Mihállyal, közöm volt a Pannon GSM hálózat
                kiépítésében, a Lágymányosi híd világításrendszerének működésében, a Tropicarium
                üvegfalának megérkezésében, az új bankjegyek kliséinek átengedésében, a Paksi Erőmű
                kimerült uránkészletének átcsoportosításában, az Európai Uniós csatlakozás
                átalakításában, az új elektronikus ügyintézés kialakításában.
                Bedő Anikó kerámiaműhelye volt a legelrugaszkodottabb a fentiekhez képest. Abszulút
                kézimunka és minden fázis a legkoncentráltabb figyelmet igényelte, hogy az elkészült
                termék tip-top legyen. A szivacsolással eltüntettem az egyenetlenséget, néha faragással
                segítettem rá. Az engóbozás szintén precizitást igényelt, ami a mai napig nem tudom miért
                volt. Jó persze a végterméknél látható, de akkor sem értem. A többi pedig mind-mind
                pakolás, csomagolás orrvérzésig. Nyilván nem egészéves elfoglaltság volt, de amikor
                kellett, akkor naponta 12-14 órában.
                Beke Bt itt visszacsöppentem az abszolút kétkezi segédmelós, takarítós tevékenységbe.
                Tartozásaim miatt vállalnom kellett, azonban érdekesnek tartottam, mert sok helyen
                megfordulhattam ezáltal. Lakásfelújítás Pécsen, szállodai szőnyegcsere Villányban,
                Balatonfüreden, Harkányban. Újburkolat elhelyezése/lefektetése klinikán a műtőben,
                fitnessteremben, tánciskolában. Parkettázás, linóleum, padlószőnyeg volt a terítéken.
                Érdekes volt, változatos volt bagóért, de sokat láthattam cserébe és többször lestrapált a
                fizikai megterhelés. Főleg a derekamat éreztem utána.
                Később kisbuszt vezethettem Németországban és Svájcban alkalmanként két napon
                keresztül. Ez roppant fárasztó dolog a 186 cm magasságommal és a minimális
                alváslehetőséggel szintén apró pénzért. Nulla terv mellet az éjjel kellős közepén - Vedd át a
                vezetést felszólításra ébrenlétet kellett hoznom, nem egyszer mögöttem 7-8 ember...
                Néha megspékelve bútorszállítással utánfutón, amit szakadó esőben pakoltunk.
                Most megpihenek!
Kapcsolatok
                Soós Katalin volt életem első csókolózós kapcsolata, 17 voltam ő 14 és ennek kapcsán
                nem történhetett több attól függetlenül, hogy azért meztelenkedtünk.
                Komár Márta osztálytársam volt a középiskolában, mikor az utolsó évre került a sor egyre
                többet találkoztunk és mikor leérettségiztünk, egy nyári napon, Diósjenőn megtörtént az
                első szeretkezés.
                Újbányai Andrea neki a kezébe szerettem bele, amikor a vonaton hazafelé jöttünk a
                Tiszáról. Okos volt, inspiráló, de a testszaga eltolt.
                Suskovits Zsuzsa házasságot kötöttem vele az otthonomtól való menekülés reményében, és
                belecsöppentem egy másik furcsaságba. Neki köszönhetem a lányom megszületését és
                néhány utazást a világban.
                Korpics Babett  a neve bármilyen fület birizgálna, mikor elváltunk az oldalamra
                tetováltattam egy gótikus B betűt. Még a mostani meglátásom szerint is ő volt életem
                legjobb történése.
                Fehér Anett lelkesen lehengerelt a fiatalságával, sajnos más befolyások miatt el kellett
                válnunk.
                Bedő Anikó mindennemű élettel teli nőszemély, inspirál, feltölt aztán megesz, rajta kívül
                nincs semmi más, bedarál. Abszolút a természet lánya és végtelenül naív.

2018. április 3., kedd

Az igazi otthon

Az otthon ott van, ahol a szüleink élnek?
 - 25 évesen költöztem el véglegesen a Majakovszkij utcából, ahol felnőttem. Később alkalmanként visszajártam a feleségemmel, néztem a réztárgyakat a konyha falán, amiket szidolozva kellett tisztán tartani, az előszoba kövét, a tájképet a falon, a parkettát a cserépkályha előtt és akkor már kivülállónak éreztem magam.
Az otthon, ahol tudjuk hol vannak a kanalak? Mennyire tiszta? Ahol túléltem a nehéz időket? Ahol van hova leraknom a cuccaimat? Ahol kényelmesen érzem magam?
 - A válásom után először egy szobát béreltem, a konyhát nem használtam, a kutya bejárt hozzám, sokat olvastam és rádiót hallgattam, a földön aludtam a hálózsákomban, mert az ágy nem volt szimpatikus, de volt hol lehajtani a fejem.
A második szállásom már egy egész ház volt, amiből egy szobát, konyhát és fürdőszobát használhattam. Ehhez a lakcímhez már szerelmetes születésnapozás, műtét utáni lábadozás, utcai incidens, éjszakába nyúló számitógépezés kapcsolódik.
A harmadik pihenőm ismét egy szoba volt bútorok nélkül, de hálás voltam a lehetőségért, mert nagyon szorult helyzetben voltam. Utána ismét egy szoba következett, de két ággyal, ezért nem voltam mindig egyedül, de volt szekrény. A fürdő közös volt a folyosón levőkkel.
Az otthonunk nem egy kagylóhéj, amit magunkra csukunk, hanem emberek, akikre számíthatunk.
 - A válásom utáni albérletezős időszakban volt egy éles helyzetem, amikor szerdán bejelentette a szállást adó, hogy hétvégén haza hozza az anyját a kórházból. Ebben az s.o.s. helyzetben hatalmas segítséget kaptam arra a hétvégére, az Őrs Vezér tér közelében egy sokemeletes panelben lévő lakásban alhattam, mert a segítőm sielni ment külföldre.
Az otthon, ahol a postaládán ott a neved? Ahol a szomszéd visszaköszön?
 - 23 év párkapcsolatomban csak a házasságom alatt volt kint a nevem az ajtón. Szomszédokkal sosem bratyiztam, nem vittünk egymásnak tejfölt, sót, lisztet a főzéshez, nem grilleztünk együtt, nem beszélgettünk semmi fontosról.
Az otthon, ahol a számomra fontos emberek élnek? Ahol a szeretet van? Ahol jó az illat? Ahol könnycseppé válik a látvány? Ahol helye van a szavak nélküli pusziknak, az összebújós beszélgetéseknek? Ahol a saját értékrendem uralkodik? Ahol a tűzhelyen a rotyogó fazékra lehet figyelni és az alvó gyerek arcát ügyelni?
 - A házasságomból a lányomra emlékszem leginkább, amikor megszületett (apás volt) boldog voltam és az utolsó egyedül töltött éjszakán a szoba közepére húztam az ágyat és Pet Shop Boys-t hallgattam reggelig. Aztán fel-alá sétáltam vele az éjszakai etetést követően az előszobában, közben Presszer Gábor - Nagy utazás című dala szól. Reggelente mielőtt bölcsibe vittem csokis italt szörpölt a fotelben és közben Thomas a gőzmozdonyt nézett. Pici korában többször elaludt rajtam, amitől idővel elzsibbadtam. A fürdetése mindig az én időm volt. A nevelésével kapcsolatos törekvéseim sajnos kudarcba fulladtak.
Az elmúlt években a futásaim kapcsán elhaladtam korábbi lakcímeim előtt, nem könnyeztem miatta. Ez nem váltott ki belőlem érzelmeket.
Az az otthonod, ahova hazatérve megtanulod értékelni, ami hiányzott?
 - A legutóbbi 11 éves párkapcsolatom alatt többször jártunk Erdélyben, ahol különféle otthonokba volt alkalmunk bejutni. Az ottani lehangoló élmények megtanítottak arra, hogy becsüljük meg, amink van. És többnapos távollétek után visszatérve lehetett érezni, hogy a lakásnak tényleg van egy jellegzetes illata/szaga.
Az otthonod ott van, ahol valaki szeretné, ha tovább maradnál.
 - Ezt inkább befogadásnak gondolnám. Középiskolai osztálytársam szülei Gyuszi bácsi és Marika néni harmadik fiúkként tekintettek rám. Sok időt tölthettem náluk Kőbányán egy családi házban. A kertben készült kamaszkorom legjobb fényképe, a ház emeleti ráépítésében benne van a két kezem munkája. Aztán jött a nagybetűs élet és 3 éve már csak a sírjuknál állhattam.
Az otthonod, ahol anyanyelveden beszélnek?
 - Ezt nem tudom, mert nem éltem külföldön.
A ház csak egy épület, de az otthon egy érzés.
 - Elmúlt éveimben többször segítettem házak, lakások építésében, felújításában. Hiába volt benne a kétkezem munkája nem éreztem sajátomnak. Most tekintsünk el a földhivatali tulajdonlástól.
Az az otthon, ahol a számomra fontos emberek élnek? Ahol szeretet van?
 - Gyerekkoromban sokat voltam a nagymamáimmal, kamaszkoromban már voltak bennem elvágyódások, de nem élhettem velük.
Az otthon, ahol valaki meghallgat vagy megvígasztal?
 - Szerintem a meghallgatás természetes dolog, a vígasztalás már minőségi kapcsolatot feltételez.

Mostani következtetésem annyi, hogy minden költözés egy törés. Az otthon egy ézés, amit nem vehetünk, csak kaphatunk és onnan ismerünk fel, hogy nincs kedvünk tovább menni.
Az otthon úgy vélem bennünk van, amit kicsomagolunk hol itt, hol ott, mert a környező világ túl tágas és izgalmas hely, hogy csak egyetlen helyen legyünk.






2018. március 31., szombat

Asztrológiai elemzésem és ami mögötte van

2001-ben némi pénzmag ellenében a születési adataim alapján készíttettem egy asztrológiai elemzést magamról. Ez alapján fejtegetem a továbbiakat.
Alapadatok: házrendszer - Placidus, csillagjegye: Nyilas, ascendense: Rák, uralkodó bolygója: Hold, aura színe: kék, sárga, bíbor.
1. Ösztönösen taszítja minden, ami kisszerű, ami alantas.
   - Több éven keresztül segítettem kisebb-nagyobb építkezéseken, lakásfelújításokon és az ottani 
     emberállomány/közeg eléggé lehangoló volt. Foci, cigi, pia, primitív viccek négyszögében teltek
     az órák.
2. Távolságtartó és ez gyakran védtelenné teszi a gátlástalan hazudozókkal, az eszközeikben nem
    válogató önérvényesítőkkel szemben.
   - Általános iskolában a barátomnak bevallottam, hogy kibe vagyok szerelmes, de nem merem
    kinyilvánítani és onnantól kezdve a ballagásig rajta (a lányon) csüngött.
3. Nagy az empátiakészsége. Ösztönösen tudja, mi a helyes döntés. Igényli, hogy gondoskodhasson
    másokról, de igényli annak visszhangját is.
   - Segítő, támogató és "oldalborda" minőségem bitzonyított. A visszhangról tudnék mesélni.
4. Élete örökös változásban telik.
   - Középiskolai ballagásomtól a 30 éves osztálytalálkozóig volt 9 lakcímem, 5 klf. állásom, 1
    házasságban és 2 hosszutávú párkapcsolatom.
5. Élvezi, ha hatalomra tehet szert, meglehetősen becsvágyó.
   - A munkahelyeimen sosem voltam csoportvezető vagy kisfőnök és sosem pályáztam vezetői
    beosztásba. Ez egy téves mellékvágány.
6. Gondolkodását, tetteit az érzései irányítják, mégis gyakorlatias és megbízható.
   - A házasságkötésem és az abból való kilépésem is a szívemre hagyatkozva történt. És mindegyik
    munkahelyemen visszavártak a váltáskor, amennyiben meggondolnám magam. A csoportvezetők
    "harcoltak" értem, hogy melyik területen dolgozzak.
7. Akkor érzi jól magát, ha önt is irányítja valaki, ha van kire támaszkodnia.
   - Minden párkapcsolatomban "béta hím" voltam. Alapvetően konfliktus kerülő vagyok, még a
    lányommal szemben is.
8. Kizárható a szexuális aberráció lehetősége, a börtön, vagy zárt intézet.
   - Az előbbi sosem volt a látóteremben, a második részt pedig megéltem a 18 hónap katonaság által
    és bőven elég volt belőle.
9. Hajlam balesetre, epepanaszok, nemi betegségek, kizárható a rokkantság, a súlyos
    vérnyomásbetegség.
   - Kétszer volt gipsz a bal csuklómon, két-három epekövet kivettek belőlem, nemi életem
    kiegyensúlyozott volt, nem csapongtam, a munkahelyi orvos egyszer 24 órára rám erőltetett egy
    vérnyomásmérőt, de csalódott volt az eredményt kiértékelve, hogy nem írhat fel gyógyszereket.
10. Két házasság (kapcsolat) valószínű (67%) A partnerek elsősorban Rák vagy Bak másodsorban
    Vízöntő.
   - Ebből 8 év házasság Halak csillagjegyűvel, 11 év párkapcsolat Vízöntő csillagjegyűvel.

11. A kínai horoszkópom szerint Fa - Sárkány vagyok, ez sokkal közelebb áll hozzám a jellemzései
     zömével.
   - Rendszerint a legkülönfélébb dolgok érdeklik, lételeme a sport és minden, amit a szabad levegőn
     űzhet. Kedveli az utazásokat, a szokványos turistacélpontok helyett szívesebben merészkedik
     eldugott, ismeretlen vidékre. Erősen munkál benne a kalandvágy. Gondolkodik és cselekszik,
     szíve és energiája segít megalósítani remek elképzeléseit. Más Sárkány-típusoknál
     diplomatikusabb, és a humorérzéke is jó.
12. A japán horoszkóp szerint: Kyushi (vörös tűz).
13. Az indián horoszkóp szerint: Bagoly vagyok.
   - A bagoly bölcs, filozófikus, imád utazni, de irtózik a veszekedésektől és a komoly
     konfliktusoktól. Különösen vonzzák az érdekes elfoglaltságok. Nyugtalan, bolyongó
     természetűek, akik az élet nagy igazságait keresik.

Úgy gondolom, hogy némi igazság van ezekben a jellemzésekben, ám azokat nem szabad vérkomolyan venni, inkább játéknak lehet felfogni és akkor nem rúgja szét a seggünket.

2018. március 26., hétfő

Futás, ami mindig rendet tett bennem

A tavasz olykor a megújulást jelenti, a téli punnyadásból egy kis számvetést, tervezgetés utáni újra kimerészkedést. Átlapozgatva a futóstatisztikámat az alábbi adatokat gyűjtöttem ki belőle:
20 éves a futó múltam, amiből csak két év maradt ki. Több mint 50 városban/településen indultam és fejeztem be 115 versenyt 5 km-től a 6 órásig volt benne minden. Félmaratonból 56, maratonból 16 sikerült, kétszer voltam külföldi versenyen (Monaco, Brüsszel) és kétszer mentem csak úgy magamnak (Prága, Korfu).
A lefutott távolságot húszezer km fölé tippelem, mert ennyi idő alatt nagyon sok helyre rögzítettem le. Kockás füzet, éves napló, gps karóra, mobil app...minden játszott.
Garmin, Runkeeper, Runtastic, Strava, Nike, Endomondo, akár lehettem volna tesztelő is.
Futócipőkből is sokat elhasználtam Saucony, Nike, New Balance, Puma, Salomon, Adidas, Hoka, Asics egyedül Mizuno és Inov 8 cipő nem volt még a lábamon.

Sok-sok élményt kaptam e sport által, hosszabb és rövidebb találkozásokat. Egy mezőnyben futhattam Bérces Edittel, Frank Tiborral, Bogár Jánossal, Lubics Szilviával, Simonyi Balázzsal, hogy csak a nagyokat említhessem. Az ilyen lótifuti amatőrnek ez jól eső dolog!
Őket mostanság, ahogy felfutott a közismertség szintjén már ismerhetik a szélesebb körökben. Halkan jegyzem meg, hogy Maráz Zsuzsával (2017 ultrafutónője) kb. egy hónapon belül futhatok Sárváron.
Azonban sok versenyre visszatérő alakot is megemlítenék, Lencsés Éva, Ötvös Ferenc, akik nem médiasztárok. Néha a Spuri futómagazinban megjelent cikkekből felismerhető futókkal is beszélgethettem az öltözőben vagy a pályán. Ezek mind-mind inspiráló tényezők voltak számomra.
A saját célkitűzéseim végtelenül egyszerűek voltak, utazni, ott lenni, megmérettetni magam. A dobogókra sosem voltam esélyes, mert a futásom nem volt kimondottan eredményes a többiekhez képest. Inkább az élményekért szántam rá magam, legjobbnak hitt időeredményeimet talán már leplombálták.
A hivatalos időmérés is sokat fejlődött, tavaly már sms-t kaptam a beérkezést követő percekben, hogy milyen időeredménnyel zártam a versenyt.
A frissítések változatosak voltak, sós ropi, szőlő cukor, mazsola, banán, csoki darabka, dinnye, paradicsomszelet, mogyoró, és a lelkes "mamókák" által készített sütik. A tudományos izo és gél praktikumok még várattak magukra, viszont múlt héten először frissítettem egy maraton versenyen ananász darabkákkal.
A befutó után voltam már rosszul főtt virsli, zsemle, mustár kombinációtól, izoitaltól, halászlétől, csokoládétól. Ezekre nem voltam felkészülve. A legtutibb frissítés a nyomornak ilyenkor a jégkrém.

A nevezési vagy befutócsomagok is változatosak voltak. Régebben sima pamut pólókra nyomták a verseny elnevezését, helyszínét, amikből pár éve patchwork takarót készítettem.

Átöltözés után néha bemehettünk egy uszodába a rajtszámot felmutatva vagy laktató ebédet kaptunk, és néha tombolán izgulhattunk, hogy nyerünk-e valamit a szponzorok ajándékaiból.

És a végső tanulság, amit megemlíthetek az amatőr sporttársak elmondásai,  élményei alapján, hogy nehezítheti az életet egy közeli hozzátartozó elvesztése, egy munkahelyi probléma miatti aggódás, egy súlyos műtét vagy rákbetegségből való kilábalás reménye/ígérete...a mozgás mindig segít.

A futás az egyik legjobb endorfintermelő, nem kell versenyre nevezni, hogy karácsonyt érezzünk a lábunkban.

Egy bölcselettel zárom soraimat:
A kihívások nem arra valók, hogy győzz, hanem hogy megtudd, milyen ember vagy.



2018. március 22., csütörtök

Ráckevei Maraton

Amikor januárban beneveztem erre a versenyre kihívtam magam egy maraton lefutására. Az elmúlt évet tekintve, úgy éreztem szükségem lesz rá. A felkészülésem teljesen rendben volt, nem hátráltatott a téli időjárás, nem sérültem le. A hosszabb hétvégi futásaimmal számomra ismeretlen új városrészeket fedeztem fel pl. Cinkotai temető, Lőrinci Piac, Rákos patak. Aztán a visszaszámlálás elkezdődött bennem, a szervezők folyamatosan küldték a versenyre vonatkozó információkat. Igy pl. regisztráltam egy Suunto futóóra tesztelésére. Korábban már szemeztem vele, most rajtam volt a verseny alatt. Aztán jelezték, hogy a frissítőállomásokon kóla is lesz, nos ilyen szénsavas üdítőket nem szoktam fogyasztani, így vettem egyet és kipróbáltam itthon, hogy miként reagál rá a gyomrom, hogy ne ott futás közben érjen meglepetés.
A verseny napján hatalmas kamionnal szállítottam az elszántságot Ráckevére. Előző éjjel hóesés volt, de szerencsére a pályán már csak nedvesség maradt belőle. Az útvonal a Kis-Duna két partján volt kijelölve csónakházak, kifőzdék, nyaralók és horgászhelyek mellett.
A burkolat hibái miatt lankadatlanul figyelni kellett a lábaim elé, így a gondolataim nem is kalandoztak el, mint korábbi maratoni távú versenyeken, ahol szinte az egész addigi életem lepergett közben.
A Tassi zsilip után már ismertem a hátralévő szakaszt a két korábbi években legyalogolt zarándoklatról, így fejben felosztottam a távot. Emlékek vártak rám egy nagy fánál a gát mellett, ahol megálltunk egy pihenőre, egy sörkertnél, ahol frissítettük magunkat és a szigetbecsei pocsék szálláshelynél.
Néha belassultam 8 perc feletti km-re, aztán az utolsó 5 km-en már ismét 7 perc alatti sebességem volt. A teljes táv átlaga egyébként 6:56 perc/km lett. Ez nem annyira acélos idő, de -3 fokban szerintem nem rossz, úgy hogy a felkészülésem 800 km-re alatt mindvégig 7 perc felett jártam.
Végül 4 óra 54 perces idővel rendben beértem a célba, a 90 indulóból ezzel a 80-dik lettem. Beérkezésem után kaptam egy érmet a nyakamba (ez mindenkinek járt), visszaadtam az órát, aminek a mért adatait az ígéret szerint majd feltöltik az internetre és lehet elemezni. Utána a tornacsarnokban pihegtem egy keveset, lenyújtottam a lábaimat a bordásfalnál és az átöltözést követően az ebédjeggyel elfogyasztottam egy tányér gulyáslevest. A mellé kapott meggyes rétest már itthon ettem meg.
Azt már korábban megfigyeltem, hogy a verseny befejezése után egy érzelmi hullámvasút következik bennem. Eufórikus öröm, kimerültség, boldogság keveredik, aztán később jófajta zsibongás van az izmaimban.
Ez volt a 15-dik maratonversenyem, a legutóbbit 2006-ban futottam.

2018. március 7., szerda

23 év távlatából

Tudom a 23 év nem éppen kereknek mondható, nekem mégis elmélkedésre/emlékezésre ad okot. 1995 március elején kaptam egy táviratot a kórházból, hogy anyám méhnyakrákban elhunyt.
Egyrészt furcsa volt, mert addigi életemben talán ez volt a második távirat, ami nekem szólt, másrészt nem tudtam miként zajlik a hivatalos eljárás elhalálozás esetén.
Utólag kiderült, hogy mikor korábban februárban meglátogattam morfiumos állapotában az volt az utolsó élő pillanatunk/perceink egymással. Az utolsó látogatásom és a halála között eltelt időben az akkori "élettársa" a kórházi ágyon elvette feleségül, hogy a lakása az övé legyen. Ezt akkor tudtam meg, amikor elmentem megkérdezni, hogy miként lesz a gyászszertartás és temetés. Ekkor ez az ember fölényesen, gúnyos mosollyal az arcán kidobta az asztalra a házassági anyakönyvi kivonatot és megkérdezte mit akarok.
Nekem ennyi elég volt, az ajtót örökre becsuktam a Majakovszkij utca 42 negyedik emeletén. Hozzá teszem, hogy kamaszkori éveimben ez az ember többször volt anyám élettársa hosszabb-rövidebb ideig több hónapnyi megszakításokkal és nem öleltem a keblemre.
Ami utána következett az megoldásra várt bennem. Temetés nem volt, és később tudtam meg, hogy hamvasztás után a lakásban tartotta az urnát.
Ami engem illet, hogy egy teljesen vadidegen embernek mondtam meg először, hogy anyám meghalt, azért vagyok szomorú. A munkahelyemen Zoltán nap következett és mivel többen is erre a névre hallgattunk, megtartottuk rendben. Ott sem ezzel rukkoltam elő, és nem vontam ki magam a buliból.  Aztán a következő hónapokban, amikor az utcán hátulról megláttam egy anyámhoz hasonló megjelenésű nőt a mellkasomban erős ütést éreztem. Ez egy nagyon rövid pillanat volt, de annál intenzívebb, hogy akkor tényleg ő lehet vagy már nem!?
A távirat átvételekor a legelső reakcióm egy vers volt, ami kikivánkozott belőlem, a címe Érzelmi földrengés. Most csak az utolsó négy sort jegyzem ide:
                                       
                                        "Egy üres szoba, csönd, gyertyafény, asztal,
                                         Álkedvességed soha többé nem marasztal
                                         Némán időtlenségbe dermedt szereteted
                                         Most már nem vihetlek ki az én jegemre "

Egy évvel később megint kikivánkozott belőlem néhány sor és a házasságomból is kiléptem, de ez egy másik történet.

31 évesen vesztettem el anyámat, amire nincs recept, hogy mit kellene csinálni. Ez papír forma, viszont legbelül már korábban eltávolodtam Tőle. Egy kamasz fejében sok minden tűnhet bántásnak, leszabályozásnak, korlátozó hülyeségnek vélt dolgoknak. Tétován gondolok mindezekre a múltunkból, mert ki ne háborodna fel, ha a leendő partnere érdeklődését eltitkolják és a jobbító őszinteségét letiporják. Én nem háborodtam fel, csupán eltávolodtam oly mélyen legbelül.
Talán ettől nem félek rágondolni kettőnkre...