2018. április 3., kedd

Az igazi otthon

Az otthon ott van, ahol a szüleink élnek?
 - 25 évesen költöztem el véglegesen a Majakovszkij utcából, ahol felnőttem. Később alkalmanként visszajártam a feleségemmel, néztem a réztárgyakat a konyha falán, amiket szidolozva kellett tisztán tartani, az előszoba kövét, a tájképet a falon, a parkettát a cserépkályha előtt és akkor már kivülállónak éreztem magam.
Az otthon, ahol tudjuk hol vannak a kanalak? Mennyire tiszta? Ahol túléltem a nehéz időket? Ahol van hova leraknom a cuccaimat? Ahol kényelmesen érzem magam?
 - A válásom után először egy szobát béreltem, a konyhát nem használtam, a kutya bejárt hozzám, sokat olvastam és rádiót hallgattam, a földön aludtam a hálózsákomban, mert az ágy nem volt szimpatikus, de volt hol lehajtani a fejem.
A második szállásom már egy egész ház volt, amiből egy szobát, konyhát és fürdőszobát használhattam. Ehhez a lakcímhez már szerelmetes születésnapozás, műtét utáni lábadozás, utcai incidens, éjszakába nyúló számitógépezés kapcsolódik.
A harmadik pihenőm ismét egy szoba volt bútorok nélkül, de hálás voltam a lehetőségért, mert nagyon szorult helyzetben voltam. Utána ismét egy szoba következett, de két ággyal, ezért nem voltam mindig egyedül, de volt szekrény. A fürdő közös volt a folyosón levőkkel.
Az otthonunk nem egy kagylóhéj, amit magunkra csukunk, hanem emberek, akikre számíthatunk.
 - A válásom utáni albérletezős időszakban volt egy éles helyzetem, amikor szerdán bejelentette a szállást adó, hogy hétvégén haza hozza az anyját a kórházból. Ebben az s.o.s. helyzetben hatalmas segítséget kaptam arra a hétvégére, az Őrs Vezér tér közelében egy sokemeletes panelben lévő lakásban alhattam, mert a segítőm sielni ment külföldre.
Az otthon, ahol a postaládán ott a neved? Ahol a szomszéd visszaköszön?
 - 23 év párkapcsolatomban csak a házasságom alatt volt kint a nevem az ajtón. Szomszédokkal sosem bratyiztam, nem vittünk egymásnak tejfölt, sót, lisztet a főzéshez, nem grilleztünk együtt, nem beszélgettünk semmi fontosról.
Az otthon, ahol a számomra fontos emberek élnek? Ahol a szeretet van? Ahol jó az illat? Ahol könnycseppé válik a látvány? Ahol helye van a szavak nélküli pusziknak, az összebújós beszélgetéseknek? Ahol a saját értékrendem uralkodik? Ahol a tűzhelyen a rotyogó fazékra lehet figyelni és az alvó gyerek arcát ügyelni?
 - A házasságomból a lányomra emlékszem leginkább, amikor megszületett (apás volt) boldog voltam és az utolsó egyedül töltött éjszakán a szoba közepére húztam az ágyat és Pet Shop Boys-t hallgattam reggelig. Aztán fel-alá sétáltam vele az éjszakai etetést követően az előszobában, közben Presszer Gábor - Nagy utazás című dala szól. Reggelente mielőtt bölcsibe vittem csokis italt szörpölt a fotelben és közben Thomas a gőzmozdonyt nézett. Pici korában többször elaludt rajtam, amitől idővel elzsibbadtam. A fürdetése mindig az én időm volt. A nevelésével kapcsolatos törekvéseim sajnos kudarcba fulladtak.
Az elmúlt években a futásaim kapcsán elhaladtam korábbi lakcímeim előtt, nem könnyeztem miatta. Ez nem váltott ki belőlem érzelmeket.
Az az otthonod, ahova hazatérve megtanulod értékelni, ami hiányzott?
 - A legutóbbi 11 éves párkapcsolatom alatt többször jártunk Erdélyben, ahol különféle otthonokba volt alkalmunk bejutni. Az ottani lehangoló élmények megtanítottak arra, hogy becsüljük meg, amink van. És többnapos távollétek után visszatérve lehetett érezni, hogy a lakásnak tényleg van egy jellegzetes illata/szaga.
Az otthonod ott van, ahol valaki szeretné, ha tovább maradnál.
 - Ezt inkább befogadásnak gondolnám. Középiskolai osztálytársam szülei Gyuszi bácsi és Marika néni harmadik fiúkként tekintettek rám. Sok időt tölthettem náluk Kőbányán egy családi házban. A kertben készült kamaszkorom legjobb fényképe, a ház emeleti ráépítésében benne van a két kezem munkája. Aztán jött a nagybetűs élet és 3 éve már csak a sírjuknál állhattam.
Az otthonod, ahol anyanyelveden beszélnek?
 - Ezt nem tudom, mert nem éltem külföldön.
A ház csak egy épület, de az otthon egy érzés.
 - Elmúlt éveimben többször segítettem házak, lakások építésében, felújításában. Hiába volt benne a kétkezem munkája nem éreztem sajátomnak. Most tekintsünk el a földhivatali tulajdonlástól.
Az az otthon, ahol a számomra fontos emberek élnek? Ahol szeretet van?
 - Gyerekkoromban sokat voltam a nagymamáimmal, kamaszkoromban már voltak bennem elvágyódások, de nem élhettem velük.
Az otthon, ahol valaki meghallgat vagy megvígasztal?
 - Szerintem a meghallgatás természetes dolog, a vígasztalás már minőségi kapcsolatot feltételez.

Mostani következtetésem annyi, hogy minden költözés egy törés. Az otthon egy ézés, amit nem vehetünk, csak kaphatunk és onnan ismerünk fel, hogy nincs kedvünk tovább menni.
Az otthon úgy vélem bennünk van, amit kicsomagolunk hol itt, hol ott, mert a környező világ túl tágas és izgalmas hely, hogy csak egyetlen helyen legyünk.






2018. március 31., szombat

Asztrológiai elemzésem és ami mögötte van

2001-ben némi pénzmag ellenében a születési adataim alapján készíttettem egy asztrológiai elemzést magamról. Ez alapján fejtegetem a továbbiakat.
Alapadatok: házrendszer - Placidus, csillagjegye: Nyilas, ascendense: Rák, uralkodó bolygója: Hold, aura színe: kék, sárga, bíbor.
1. Ösztönösen taszítja minden, ami kisszerű, ami alantas.
   - Több éven keresztül segítettem kisebb-nagyobb építkezéseken, lakásfelújításokon és az ottani 
     emberállomány/közeg eléggé lehangoló volt. Foci, cigi, pia, primitív viccek négyszögében teltek
     az órák.
2. Távolságtartó és ez gyakran védtelenné teszi a gátlástalan hazudozókkal, az eszközeikben nem
    válogató önérvényesítőkkel szemben.
   - Általános iskolában a barátomnak bevallottam, hogy kibe vagyok szerelmes, de nem merem
    kinyilvánítani és onnantól kezdve a ballagásig rajta (a lányon) csüngött.
3. Nagy az empátiakészsége. Ösztönösen tudja, mi a helyes döntés. Igényli, hogy gondoskodhasson
    másokról, de igényli annak visszhangját is.
   - Segítő, támogató és "oldalborda" minőségem bitzonyított. A visszhangról tudnék mesélni.
4. Élete örökös változásban telik.
   - Középiskolai ballagásomtól a 30 éves osztálytalálkozóig volt 9 lakcímem, 5 klf. állásom, 1
    házasságban és 2 hosszutávú párkapcsolatom.
5. Élvezi, ha hatalomra tehet szert, meglehetősen becsvágyó.
   - A munkahelyeimen sosem voltam csoportvezető vagy kisfőnök és sosem pályáztam vezetői
    beosztásba. Ez egy téves mellékvágány.
6. Gondolkodását, tetteit az érzései irányítják, mégis gyakorlatias és megbízható.
   - A házasságkötésem és az abból való kilépésem is a szívemre hagyatkozva történt. És mindegyik
    munkahelyemen visszavártak a váltáskor, amennyiben meggondolnám magam. A csoportvezetők
    "harcoltak" értem, hogy melyik területen dolgozzak.
7. Akkor érzi jól magát, ha önt is irányítja valaki, ha van kire támaszkodnia.
   - Minden párkapcsolatomban "béta hím" voltam. Alapvetően konfliktus kerülő vagyok, még a
    lányommal szemben is.
8. Kizárható a szexuális aberráció lehetősége, a börtön, vagy zárt intézet.
   - Az előbbi sosem volt a látóteremben, a második részt pedig megéltem a 18 hónap katonaság által
    és bőven elég volt belőle.
9. Hajlam balesetre, epepanaszok, nemi betegségek, kizárható a rokkantság, a súlyos
    vérnyomásbetegség.
   - Kétszer volt gipsz a bal csuklómon, két-három epekövet kivettek belőlem, nemi életem
    kiegyensúlyozott volt, nem csapongtam, a munkahelyi orvos egyszer 24 órára rám erőltetett egy
    vérnyomásmérőt, de csalódott volt az eredményt kiértékelve, hogy nem írhat fel gyógyszereket.
10. Két házasság (kapcsolat) valószínű (67%) A partnerek elsősorban Rák vagy Bak másodsorban
    Vízöntő.
   - Ebből 8 év házasság Halak csillagjegyűvel, 11 év párkapcsolat Vízöntő csillagjegyűvel.

11. A kínai horoszkópom szerint Fa - Sárkány vagyok, ez sokkal közelebb áll hozzám a jellemzései
     zömével.
   - Rendszerint a legkülönfélébb dolgok érdeklik, lételeme a sport és minden, amit a szabad levegőn
     űzhet. Kedveli az utazásokat, a szokványos turistacélpontok helyett szívesebben merészkedik
     eldugott, ismeretlen vidékre. Erősen munkál benne a kalandvágy. Gondolkodik és cselekszik,
     szíve és energiája segít megalósítani remek elképzeléseit. Más Sárkány-típusoknál
     diplomatikusabb, és a humorérzéke is jó.
12. A japán horoszkóp szerint: Kyushi (vörös tűz).
13. Az indián horoszkóp szerint: Bagoly vagyok.
   - A bagoly bölcs, filozófikus, imád utazni, de irtózik a veszekedésektől és a komoly
     konfliktusoktól. Különösen vonzzák az érdekes elfoglaltságok. Nyugtalan, bolyongó
     természetűek, akik az élet nagy igazságait keresik.

Úgy gondolom, hogy némi igazság van ezekben a jellemzésekben, ám azokat nem szabad vérkomolyan venni, inkább játéknak lehet felfogni és akkor nem rúgja szét a seggünket.

2018. március 26., hétfő

Futás, ami mindig rendet tett bennem

A tavasz olykor a megújulást jelenti, a téli punnyadásból egy kis számvetést, tervezgetés utáni újra kimerészkedést. Átlapozgatva a futóstatisztikámat az alábbi adatokat gyűjtöttem ki belőle:
20 éves a futó múltam, amiből csak két év maradt ki. Több mint 50 városban/településen indultam és fejeztem be 115 versenyt 5 km-től a 6 órásig volt benne minden. Félmaratonból 56, maratonból 16 sikerült, kétszer voltam külföldi versenyen (Monaco, Brüsszel) és kétszer mentem csak úgy magamnak (Prága, Korfu).
A lefutott távolságot húszezer km fölé tippelem, mert ennyi idő alatt nagyon sok helyre rögzítettem le. Kockás füzet, éves napló, gps karóra, mobil app...minden játszott.
Garmin, Runkeeper, Runtastic, Strava, Nike, Endomondo, akár lehettem volna tesztelő is.
Futócipőkből is sokat elhasználtam Saucony, Nike, New Balance, Puma, Salomon, Adidas, Hoka, Asics egyedül Mizuno és Inov 8 cipő nem volt még a lábamon.

Sok-sok élményt kaptam e sport által, hosszabb és rövidebb találkozásokat. Egy mezőnyben futhattam Bérces Edittel, Frank Tiborral, Bogár Jánossal, Lubics Szilviával, Simonyi Balázzsal, hogy csak a nagyokat említhessem. Az ilyen lótifuti amatőrnek ez jól eső dolog!
Őket mostanság, ahogy felfutott a közismertség szintjén már ismerhetik a szélesebb körökben. Halkan jegyzem meg, hogy Maráz Zsuzsával (2017 ultrafutónője) kb. egy hónapon belül futhatok Sárváron.
Azonban sok versenyre visszatérő alakot is megemlítenék, Lencsés Éva, Ötvös Ferenc, akik nem médiasztárok. Néha a Spuri futómagazinban megjelent cikkekből felismerhető futókkal is beszélgethettem az öltözőben vagy a pályán. Ezek mind-mind inspiráló tényezők voltak számomra.
A saját célkitűzéseim végtelenül egyszerűek voltak, utazni, ott lenni, megmérettetni magam. A dobogókra sosem voltam esélyes, mert a futásom nem volt kimondottan eredményes a többiekhez képest. Inkább az élményekért szántam rá magam, legjobbnak hitt időeredményeimet talán már leplombálták.
A hivatalos időmérés is sokat fejlődött, tavaly már sms-t kaptam a beérkezést követő percekben, hogy milyen időeredménnyel zártam a versenyt.
A frissítések változatosak voltak, sós ropi, szőlő cukor, mazsola, banán, csoki darabka, dinnye, paradicsomszelet, mogyoró, és a lelkes "mamókák" által készített sütik. A tudományos izo és gél praktikumok még várattak magukra, viszont múlt héten először frissítettem egy maraton versenyen ananász darabkákkal.
A befutó után voltam már rosszul főtt virsli, zsemle, mustár kombinációtól, izoitaltól, halászlétől, csokoládétól. Ezekre nem voltam felkészülve. A legtutibb frissítés a nyomornak ilyenkor a jégkrém.

A nevezési vagy befutócsomagok is változatosak voltak. Régebben sima pamut pólókra nyomták a verseny elnevezését, helyszínét, amikből pár éve patchwork takarót készítettem.

Átöltözés után néha bemehettünk egy uszodába a rajtszámot felmutatva vagy laktató ebédet kaptunk, és néha tombolán izgulhattunk, hogy nyerünk-e valamit a szponzorok ajándékaiból.

És a végső tanulság, amit megemlíthetek az amatőr sporttársak elmondásai,  élményei alapján, hogy nehezítheti az életet egy közeli hozzátartozó elvesztése, egy munkahelyi probléma miatti aggódás, egy súlyos műtét vagy rákbetegségből való kilábalás reménye/ígérete...a mozgás mindig segít.

A futás az egyik legjobb endorfintermelő, nem kell versenyre nevezni, hogy karácsonyt érezzünk a lábunkban.

Egy bölcselettel zárom soraimat:
A kihívások nem arra valók, hogy győzz, hanem hogy megtudd, milyen ember vagy.



2018. március 22., csütörtök

Ráckevei Maraton

Amikor januárban beneveztem erre a versenyre kihívtam magam egy maraton lefutására. Az elmúlt évet tekintve, úgy éreztem szükségem lesz rá. A felkészülésem teljesen rendben volt, nem hátráltatott a téli időjárás, nem sérültem le. A hosszabb hétvégi futásaimmal számomra ismeretlen új városrészeket fedeztem fel pl. Cinkotai temető, Lőrinci Piac, Rákos patak. Aztán a visszaszámlálás elkezdődött bennem, a szervezők folyamatosan küldték a versenyre vonatkozó információkat. Igy pl. regisztráltam egy Suunto futóóra tesztelésére. Korábban már szemeztem vele, most rajtam volt a verseny alatt. Aztán jelezték, hogy a frissítőállomásokon kóla is lesz, nos ilyen szénsavas üdítőket nem szoktam fogyasztani, így vettem egyet és kipróbáltam itthon, hogy miként reagál rá a gyomrom, hogy ne ott futás közben érjen meglepetés.
A verseny napján hatalmas kamionnal szállítottam az elszántságot Ráckevére. Előző éjjel hóesés volt, de szerencsére a pályán már csak nedvesség maradt belőle. Az útvonal a Kis-Duna két partján volt kijelölve csónakházak, kifőzdék, nyaralók és horgászhelyek mellett.
A burkolat hibái miatt lankadatlanul figyelni kellett a lábaim elé, így a gondolataim nem is kalandoztak el, mint korábbi maratoni távú versenyeken, ahol szinte az egész addigi életem lepergett közben.
A Tassi zsilip után már ismertem a hátralévő szakaszt a két korábbi években legyalogolt zarándoklatról, így fejben felosztottam a távot. Emlékek vártak rám egy nagy fánál a gát mellett, ahol megálltunk egy pihenőre, egy sörkertnél, ahol frissítettük magunkat és a szigetbecsei pocsék szálláshelynél.
Néha belassultam 8 perc feletti km-re, aztán az utolsó 5 km-en már ismét 7 perc alatti sebességem volt. A teljes táv átlaga egyébként 6:56 perc/km lett. Ez nem annyira acélos idő, de -3 fokban szerintem nem rossz, úgy hogy a felkészülésem 800 km-re alatt mindvégig 7 perc felett jártam.
Végül 4 óra 54 perces idővel rendben beértem a célba, a 90 indulóból ezzel a 80-dik lettem. Beérkezésem után kaptam egy érmet a nyakamba (ez mindenkinek járt), visszaadtam az órát, aminek a mért adatait az ígéret szerint majd feltöltik az internetre és lehet elemezni. Utána a tornacsarnokban pihegtem egy keveset, lenyújtottam a lábaimat a bordásfalnál és az átöltözést követően az ebédjeggyel elfogyasztottam egy tányér gulyáslevest. A mellé kapott meggyes rétest már itthon ettem meg.
Azt már korábban megfigyeltem, hogy a verseny befejezése után egy érzelmi hullámvasút következik bennem. Eufórikus öröm, kimerültség, boldogság keveredik, aztán később jófajta zsibongás van az izmaimban.
Ez volt a 15-dik maratonversenyem, a legutóbbit 2006-ban futottam.

2018. március 7., szerda

23 év távlatából

Tudom a 23 év nem éppen kereknek mondható, nekem mégis elmélkedésre/emlékezésre ad okot. 1995 március elején kaptam egy táviratot a kórházból, hogy anyám méhnyakrákban elhunyt.
Egyrészt furcsa volt, mert addigi életemben talán ez volt a második távirat, ami nekem szólt, másrészt nem tudtam miként zajlik a hivatalos eljárás elhalálozás esetén.
Utólag kiderült, hogy mikor korábban februárban meglátogattam morfiumos állapotában az volt az utolsó élő pillanatunk/perceink egymással. Az utolsó látogatásom és a halála között eltelt időben az akkori "élettársa" a kórházi ágyon elvette feleségül, hogy a lakása az övé legyen. Ezt akkor tudtam meg, amikor elmentem megkérdezni, hogy miként lesz a gyászszertartás és temetés. Ekkor ez az ember fölényesen, gúnyos mosollyal az arcán kidobta az asztalra a házassági anyakönyvi kivonatot és megkérdezte mit akarok.
Nekem ennyi elég volt, az ajtót örökre becsuktam a Majakovszkij utca 42 negyedik emeletén. Hozzá teszem, hogy kamaszkori éveimben ez az ember többször volt anyám élettársa hosszabb-rövidebb ideig több hónapnyi megszakításokkal és nem öleltem a keblemre.
Ami utána következett az megoldásra várt bennem. Temetés nem volt, és később tudtam meg, hogy hamvasztás után a lakásban tartotta az urnát.
Ami engem illet, hogy egy teljesen vadidegen embernek mondtam meg először, hogy anyám meghalt, azért vagyok szomorú. A munkahelyemen Zoltán nap következett és mivel többen is erre a névre hallgattunk, megtartottuk rendben. Ott sem ezzel rukkoltam elő, és nem vontam ki magam a buliból.  Aztán a következő hónapokban, amikor az utcán hátulról megláttam egy anyámhoz hasonló megjelenésű nőt a mellkasomban erős ütést éreztem. Ez egy nagyon rövid pillanat volt, de annál intenzívebb, hogy akkor tényleg ő lehet vagy már nem!?
A távirat átvételekor a legelső reakcióm egy vers volt, ami kikivánkozott belőlem, a címe Érzelmi földrengés. Most csak az utolsó négy sort jegyzem ide:
                                       
                                        "Egy üres szoba, csönd, gyertyafény, asztal,
                                         Álkedvességed soha többé nem marasztal
                                         Némán időtlenségbe dermedt szereteted
                                         Most már nem vihetlek ki az én jegemre "

Egy évvel később megint kikivánkozott belőlem néhány sor és a házasságomból is kiléptem, de ez egy másik történet.

31 évesen vesztettem el anyámat, amire nincs recept, hogy mit kellene csinálni. Ez papír forma, viszont legbelül már korábban eltávolodtam Tőle. Egy kamasz fejében sok minden tűnhet bántásnak, leszabályozásnak, korlátozó hülyeségnek vélt dolgoknak. Tétován gondolok mindezekre a múltunkból, mert ki ne háborodna fel, ha a leendő partnere érdeklődését eltitkolják és a jobbító őszinteségét letiporják. Én nem háborodtam fel, csupán eltávolodtam oly mélyen legbelül.
Talán ettől nem félek rágondolni kettőnkre...


2018. február 22., csütörtök

A régi Westendről

1978 február 22-én robbantották fel a Nyugati Pályaudvar melletti Westend épületet. Ennek kapcsán jegyzem meg, hogy akár élő történelem is lehetnék, mivel apám az épület aljában lévő zöldség-gyümölcs üzletben dolgozott akkoriban. És az azt megelőző nyáron többször jártam nála, mivel onnan indult az a villamos, ami kivitt Újpestre a Cérnagyárig. Onnan sétáltam be az uszodáig, ahova vizilabda edzéseken vettem részt a Vasas Izzó úttörő csapatában. Nyáron két edzésünk volt naponta, a kettő között ebédelni jártunk a Tungsram gyár éttermébe és utána (zsebpénztől függően) fagyizni a Vécsei utcai cukrászdába. Apámtól különfélfe gyümölcsöket kaptam és amíg a villamos kiért a végállomásra azokból falatoztam. Mostanában havonta egyszer átfutok a Megyeri hídon, és amikor a Váci úton járok ez az emlék felidéződik, a régi Westend épület felrobbantásának dátumát ilyen pontosan nem tudtam.

2017. december 27., szerda

Maradsz-e !?

https://www.youtube.com/watch?v=tPSWDTuDIcU

Ebből a több mint 30 éves dalból indultam el, ami az Üvegtörők című filmben hangzott el. Amikor rákerestem a népszerű videomegosztón még egy hónappal korábbi fellépést is találtam, ahol elénekli a hölgy.


Ezt a levelet találtam és valamiért őrzöm harminc valahány éve anyámtól. Fényképeim nincsenek sajnos, mert a fotózkodás kimaradt az életünkből.
Némi elemzést hozzá fűzök: az elején lévő megszólítás szokatlan, mert soha, de tényleg soha nem hívott Zoltikámnak. Valamiért Csurinak hívott, de nem tudom miért....Valamiféle fricska lehetett...
A tartalom és a lényeg abban érdekes, hogy soha nem fogadta el, hogy lehet nő partnerem. Amikor apámtól elváltak vagy elköltöztek egymástól (ezt sosem mondták el nekem) utólag úgy vélem nekem kellett betöltenem a férfi vagy pár vagy mit-tudom-én minek a szerepét, és ettől olyan terheket rakott rám, amit sok-sok lélekelemző könyv elolvasása után értettem meg. Kamaszkoromban néha érdekes pillantásokat kaptam el a szembe jövő emberektől, amikor egymásba karolva sétáltunk a Margit-szigeten.
A munkába való készülődése megismertette velem a szempilla spirál és különféle púderek világát, a harisnyanadrág viseletét. Az én rálátásom szerint keveset voltunk együtt, mivel a vendéglátózás kivette minden energiáját és idejét. Én többnyire iskolában, vizilabdaedzésen és a nagymamámmal voltam. Ebből kifolyólag csak néhány erőteljes konfliktus maradt meg bennem tőle.
Farmernadrágban és zakóban szerettem volna elmenni egy évzáró buliba, de nem engedett el. Egyszer (lehetett volna többször is) megemlítettem neki, hogy nem kéne innia annyit, erre földhöz vágta a kezében lévő poharat a szobában és kiosztott, hogy mit képzelek én...
Később ezt láttam magamon, hogy igazam volt, de nem ítélhetem el!
Annyit leszűrtem az életéből, hogy dekoratív lány volt, mondhatni népszerű a fiúk között. Azonban apám elég hamar 18 éves korában elvette feleségül és Siófokról Pestre költöztek. Aztán pár évre rá megszülettem és szerintem ezzel nem tudott  mit kezdeni, ezért voltam sokat a nagymamámmal.
A házasságkötésem részemről menekülés volt, ezt most ennyi év távlatából őszintén vállalom. Nehéz volt vele élni. Kamaszkori traumám volt, hogy a nekem küldött szerelmes levelet eldugta előlem. A kialakulóban lévő partner kapcsolataimat már az elején kritizálta bemutatások nélkül. Egyszerűen féltékeny volt, hogy elveszíthet. Ez a kétségbe esett levél ezt jelenthette, persze az esküvői szertáson ott volt, de utána eltűnt.
Zsófi lányom már elmúlt 1 éves mikor elkerekezett a Római partra, ahol éltünk. A ház előtt találkoztunk, Zsófi tőlem sok-sok méterrel tett-vett és anyám rámutatva rákérdezett: ő az?
Ennél nagyobb sértést nem éltem át, mivel apás szülés volt és minden pillanatát átéltem a világra jöttének. A pokolba kívántam akkor, aztán rá két évre elment méhnyakrák miatt. 
Akkor írtam egy verset:

Érzelmi földrengés

Félek hozzád oda átkiáltanom
Magamban mégis elsuttogom
Most csak téged néznek a csillagok
Fényükben megőrzik zavart mosolyod

Szívem mélyén sérült szavak hevernek
Sosem értetted, hogy szeretem a jeget
Nem tudom marad-e mentség vétkemre
Az erőszakkal behurcolt álszeretetre

Újra és újra megráz, sodor és vacogtat
A reménytelen éjszakába beleszunnyad
Nincs már több parázs a hamuban
A hamis szikrákat rég meguntam

Várakozó sebeim mikor gógyulnak meg
Hogy a nehéz órákban nem fogtam kezed
A múlt nyomtalanul nem múlik el
Mégsem te vagy kiért meghalni születtem

Csak egyszerűen nézem, ami feledhetetlen
Néha jobb így reménytelennek lennem
Üres tekinteted temetetlen maradt bennem
A lázálmokban most már elheverek csendesen

Lassan elhalkul bennem a rémület
Kilopózik minden gyűlölet
A növekvő félhomály megnyugtat
Nem nézek vissza többé kábultan

Egy üres szoba, csönd, gyertyafény, asztal
Álkedvességed soha többé nem marasztal
Némán időtlenségbe dermedt szereteted
Most már nem vihetlek ki az én jegemre

Lehetne sorolni sok minden mást is, de a lényeg, hogy ki kellett békülnöm a múltammal, mert így nem rúgja szét a seggemet a gyötrődés.
Ha én is elmegyek valamikor, már nem fog róla tudni senki....